Május 17., csütörtök

Jn 17,20–26. Legyenek mindnyájan egyek, ahogyan mi egyek vagyunk

Imádság az egyházért

20De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, 21hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. 22Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy egy legyenek, ahogyan mi egy vagyunk. 23Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél.
24Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt.
25Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged, és ők is megismerték, hogy te küldtél engem. 26Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük.«

Ez az evangéliumi szakasz Jézus főpapi imájának harmadik, utolsó részét tárja elénk. Immár küszöbön áll a szenvedés drámai ideje. Jézus az Atyára emelte tekintetét, ami most túllép a terem falain, átfogja mindazokat, akik a jövőben az apostolok tanítása nyomán a földön mindenütt hinni fognak az evangéliumban. Jézus ezért a nagy népért imádkozik, és azt kéri az Atyától, hogy „legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám, bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” Jézus azt kéri, hogy igazi testvériséggé legyenek, amely egybeköt férfiakat és nőket, egészségeket és betegeket, kicsinyeket és nagyokat. Jól tudja, hogy a sátántól való megosztottság lelke lerombolja ezt az egységet. Minden, ami megoszt, tőle származik. A megosztás oly nagy veszélyt jelent, hogy Jézus egy nagyon ambiciózus, szinte lehetetlen célt kitűző imádsággal fohászkodik: azt kéri, hogy tanítványai olyan egységben legyenek, mint ő és az Atya. Ezt mondja: „Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk.” Ezért jelenti ki, hogy minden nemzedék tagjai olyan mértékben hisznek majd az evangéliumban, amilyen mértékben a tanítványok tanúságot tesznek a kölcsönös szeretetről. Jézus közvetlen kapcsolatot teremt a tanítványok szeretete és az evangélium hirdetése között. Az egymás iránti szeretet nélkül nincsen keresztény misszió, nincsen evangelizáció. Nagyobb bátorsággal kell magunknak szegeznünk a kérdést, hogy valóban a szeretet, az egység, a szolidaritás, a közösség kovásza vagyunk-e. Nem szabad alábecsülni a kereszténység individualizálásának, kisajátításának a veszélyét, ami nagyon is gyakori jelenség. Ezért olyan erőtlen és hatástalan sokszor a misszió. Ennek az új évezrednek a kezdetén sürgető feladatként áll előttünk a missziós elköteleződés újjáélesztése, hogy mindenütt hirdessük az evangéliumot. Az evangélium hirdetésének azonban annak az evangéliumi szeretetnek a konkrét felmutatásával kell kezdődnie, amely arra késztet, hogy előbb másokkal törődjünk, mint önmagunkkal, életünkkel az evangéliumot, ne pedig saját hasznunkat szolgáljuk. Aki megtapasztalja e szeretet szépségét, az tudja, hogy semmi nem törheti meg. Még a halál sem. A testvérek közötti egység pedig az egyház próféciája, a mai kor mindenbe beletörődött világához. Nem létezik olyan szervezet, még a legtökéletesebben felépített sem, amely helyettesítheti a testvérek közötti szeretetet. Ma is ez az egyház hatékony missziójának a titka.

Imádság az egyházért