20Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul. 21Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra. 22Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki. 23S azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem.
Az
Úrral való barátság nem magától értetődő dolog, és nemcsak a világ
ellenségessége miatt, hanem azért sem, mert feltétele a valódi újjászületés.
Ezt maga Jézus is megmondta Nikodémusnak. Jézus ezért a hitet – vagyis a hozzá
való bizalomteli kötődést – a születéshez hasonlítja, amely hosszú és
fáradságos terhesség gyümölcse. A hit nem abból fakad, hogy valaki hirtelen
megvilágosodottnak érzi magát, vagyis kész hinni, és nem is spontán módon
következik hétköznapi létállapotunkból. Úgy is mondhatnánk, hogy ebben a
részben érthetővé válik: kereszténynek nem születik az ember, hanem azzá válik,
méghozzá némi erőfeszítés árán. A terhesség alatt a nő maga is részt vesz a
méhébe fogadott élet növekedésében, ugyanakkor a gyermek fejlődése nem az ő
képességeinek, ügyességének gyümölcse. Így Isten szava, ha szívünkbe fogadjuk,
nem azért növekszik és fejlődik, nem azért teremt új életet, mert különösképpen
érdemesek vagyunk rá, mert jobbak vagyunk másoknál, hanem azért, mert ez a szó
nagy erővel munkálkodik abban az emberben, aki befogadja és hagyja működni, még
ezer nehézség között is. Nem szabad hagyni, hogy legyőzzenek a nehézségek,
amelyekbe olykor bizony beleütközünk, amikor Isten szavát be akarjuk fogadni.
Könnyebbnek tűnik, ha távol tartjuk tőle magunkat, ha természetesen jelen lévő,
vagy haszontalan dolognak tartjuk. Ha türelmesen munkálkodunk azon, hogy
befogadhassuk, akkor mély, bensőséges viszonyba kerülünk vele, képesek leszünk
megízlelni az evangélium minden szavának édességét. Megízlelhetjük keserűségét
is, amikor arra késztet, hogy változtassunk gondolkodásunkon, szokásainkon.
Erről az ajándékról beszél az evangélium, ezt senki nem tagadhatja meg, nem
veheti el tőlünk, mert az ige hűséges hallgatásának gyümölcse, és ezt bárki
megélheti, ha akarja.
A Szent Kereszt imádsága
