Jn 15,12–17. Ezt a parancsot adom nektek:
szeressétek egymást!
12Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. 13Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. 14Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. 15Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. 16Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 17Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!
„Az
az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.”
Nem egyszerűen csak azt mondja, hogy „szeressétek egymást”, hanem azt is
hozzáteszi, mi a mértéke ennek a kölcsönös szeretetnek: „amint én szerettelek
benneteket”. Már a szőlőtő allegóriája is elárulta, milyen az evangéliumi
szeretet: Jézus szeretete az az életerő, amellyel a szőlőtő életben tartja a
szőlővesszőt. A tanítványok szeretete tehát nem akármilyen szeretet, nem
önmagukból, szokásaikból, jellemükből vagy neveltetésükből fakad. Az
evangéliumi szeretet ajándék, amelyet magától Jézustól kapunk. Ez az agapé,
vagyis Isten szeretete, amelyet szívünkbe árasztott. Annyira önzetlen ez a
szeretet, hogy megfeledkezik önmagáról és életét adja másokért. Jézus így
szeretett. A keresztény szeretet átalakítja a tanítvány és a mester, a teremtő
és a teremtett közti kapcsolatot: eltörli a meglévő hierarchikus távolságot,
amely megmarad ugyan, de túlszárnyalja egy újfajta kapcsolat, Isten önzetlen
szeretete. Jézus így magyarázza meg ezt az új kapcsolatot, amely közte és a
tanítványok között létrejött. Jézus és a tanítványok közötti kapcsolat lényege
a barátság. Isten már Ábrahámot is barátjának nevezte, nem szolgájának, és nem
tartott előtte titokban semmit. Jézusnak sincsenek szolgái, csak barátai
vannak. A barát szó nem elcsépelt kifejezés Jézus számára. Ez a szó
elkötelezettséget jelent saját maga számára is. Mindenki iránt barátságot érez,
Júdás iránt is, aki nemsokára elárulja. És ha mindenképpen azt szeretnénk
tudni, van-e, aki előnyt élvez ebben az isteni barátságban, akkor azt
mondhatjuk, igen, a leggyengébbek, a szegények, a bűnösök, a kirekesztettek.
Ezt a megkülönböztetett szeretetet kellene magunkévá tennünk mindannyiunknak,
ennek kellene sokkal egyértelműbben megjelennie az egyházban. A szegények iránt
való megkülönböztetett szeretet az isteni szeretet egyértelmű azonosítója. Ez
az a jövendölés, amelyről a keresztényeknek az új évszázad elején is
tanúskodniuk kell. Ez annak a barátságnak a szilárd alapzata, amely meg tudja
változtatni a világot. Jézus – s vele együtt a keresztények – szemében senki
sem ellenség. Az evangéliumokban nyoma sincs az ellenség kultúrájának. Viszont
hihetetlenül erőteljesen tanúskodik a barátságról. Tanítványai tudják, a
barátság olyan kincs, amelyet meg kell élniük és nemzedékről nemzedékre tovább
kell adniuk.
A Szent Kereszt imádsága
