Szent Atanáz (†373), az egyiptomi Alexandria
püspökének emléknapja.
Jn 15,1–8. A szőlőtő és a szőlővesszők
1Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves.
2Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. 3Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. 4Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. 5Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. 6Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. 7Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. 8Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek.
A
mai evangéliumi résszel kezdődik Jézus tanítványainak mondott búcsúbeszédének
második szakasza. Beszélt már arról, hogy a szeretet és a Szentlélek által
közösségben marad övéivel. Most azt a képet festi elénk, hogy az Atya a
szőlőműves, a Fiú a szőlőtő, a tanítványok pedig a szőlővesszők. Ezzel azt a
szeretet-áramlást érzékelteti, amely a tanítványokat vele és az Atyával
egyesíti. A szőlőtő (és a szőlőskert) képe sokszor szerepel a Szentírásban az
Úr és a népe közötti kapcsolat érzékeltetésére. Most azonban a szőlőtő nem
Izrael népe, hanem maga Jézus. Ő az „igazi szőlőtő”, amely jó gyümölcsöket
terem, életet ad. Életének forrása és munkálkodásának alapja az Atyával való
egység. Azért szállt le a mennyből a földre, hogy betöltse az Atya akaratát. Az
Atya akarata pedig nem más, mint hogy a tanítványok egyesüljenek Jézussal és
részesei legyenek általa ugyanannak a szeretetnek, amely őt egyesíti az
Atyával. Így kezdi beszédét: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők”.
Szeretné, hogy ennek a képnek a segítségével a tanítványok megértsék, milyen
kapcsolatot alakít ki velük: olyan szoros kötelék fűzi össze őket, hogy egyek
vele. A szőlővessző csak akkor tud élni és gyümölcsöt hozni, ha a szőlőtőhöz
kapcsolódik. Ha leszakadna róla, elszáradna és meghalna. Életbevágóan fontos a
szőlővessző számára, hogy kapcsolódjon a szőlőtőhöz. Jézus ezért így folytatja:
„Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem
tehettek”. A tanítvány számára nincs más út, mint a mesterrel való szilárd
egység útja. Jézus kifejti, hogyan lehet megőrizni ezt az egységet: „Ha bennem
maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és
megkapjátok”. A mai és a következő két napra kijelölt evangéliumban
tizenegyszer szerepel a marad ige, amelyet a nyolcszor szereplő termést hoz
kifejezés követ. Ha a tanítványok figyelmes szívvel hallgatják Isten szavát, termést
hoznak. Ily módon tudják dicsőíteni Istent, ahogy arra Jézus is rámutat:
„Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.”
Nem az a tanítvány, aki elfogad valamely hittételt, hanem az, aki szeretettel
kötődik Jézushoz, ahogyan a szőlővessző kötődik a szőlőtőhöz.
Imádság a szentekkel
