A muzulmán világban a Ramadán hónap kezdete.
Jn 17,11–19. Atyám, szenteld meg őket az
igazságban
11Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek.
Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. 12Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék. 13Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. 14Közöltem velük igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból.
15Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. 16Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 17Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság. 18Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba. 19Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban.
Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. 12Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék. 13Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. 14Közöltem velük igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból.
15Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. 16Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 17Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság. 18Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba. 19Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban.
Jézus
az imént azért fohászkodott az Atyához, hogy védje meg tanítványait. Eddig ő
maga gyűjtötte össze őket, ő hívta meg mindet személyesen, tanította,
javítgatta, oltalmazta és vezette őket az üdvösség útjain. Mindet megőrizte,
Júdás kivételével, aki a saját tervei mellett döntött, otthagyva Jézus terveit.
A tizenegy tanítvány viszont most hamarosan egyedül marad, fizikailag már nem
lesz velük. Jézus pedig jól tudja, milyen kemény próbatételek várnak rájuk.
Ezért tölti el irántuk aggodalom. Ellen tudnak majd állni a gonosz
támadásainak, aki mindent meg fog próbálni, hogy elszakítsa őket tőle és az
evangéliumtól? Jól tudja, hogy megosztottságuk könnyű prédává tenné őket a
gonosz számára. Ezért imádkozik így: „egyek legyenek, mint mi”. Az Atya és a
Fiú közötti egység nemcsak a tanítványok hitelességének mércéje lesz ezáltal,
hanem a keresztény hivatás létalapja is: az üdvösség annyi, mint közösség
mindenkivel és az Atyával és a Fiúval. A közösségben azután megtaláljuk az öröm
teljességét, amelyről maga Jézus beszélt: „hogy örömöm teljesen az övék
legyen”. A tanítványok öröme nem könnyed és magától értetődő optimizmus, hanem
elköteleződés amellett, hogy leromboljanak minden megosztást és közösséget
teremtsenek minden ember között. A keresztényeknek ez a munkája
ellentétben áll a világ individualista gondolkodásával, s az összeütközés
elkerülhetetlen. Ez a küzdelem a saját szívünkben kezdődik, onnét kell először
kiirtanunk az önzés ösztönét, majd a társadalommal kell folytatnunk. Jézus nem
azért imádkozik, hogy az Atya kivegye őket a világból, hiszen az evangéliumának
teljes megtagadása lenne. A keresztényeknek a testvériség kovászának kell
lenniük a világban. Ez a hivatásuk, hogy átalakítsák a világot, hogy egyre
inkább átjárja a testvériség és a szeretet mindenki iránt. Jézus ezért
imádkozik: „Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba.”
Láthatatlan kötelék kapcsolja egybe a Szentháromság középpontját – amikor a Fiú
azt mondta az Atyának: „Itt vagyok, engem küldj” – azzal, ahogy Jézus missziós
küldetést ad minden korok tanítványainak, hogy magának Istennek a művét
folytassák.
Imádság a szentekkel
