Néri Szent Fülöp emléknapja (†1595), aki
„Róma apostola" volt
Mk 10,13-16. Jézus és a gyerekek
13Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket; de a tanítványok elkergették azokat, akik hozták őket. 14Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: »Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. 15Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda.« 16Azután karjaiba vette őket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.
Ez a
jelenet talán Jézus Jeruzsálem felé vezető útján, egyik pihenése közben esett
meg. Szokás volt, hogy a gyerekeket a rabbihoz viszik, aki kezét rájuk téve
megáldja őket. Amikor azonban a tanítványok meglátják, milyen sok gyerek gyűlik
Jézus köré, azt hiszik, meg kellene védeniük őt. Jézus szemrehányást tesz
nekik, amiért megakadályozzák, hogy odamenjenek hozzá a gyerekek. Jézus azt
akarja, hogy menjenek oda hozzá, és amikor odaérnek, megöleli és megáldja őket.
Különleges jelenet ez, elénk tárja, milyen figyelemmel és gyengédséggel közelít
Jézus a kicsinyekhez. Hogy ne látnánk meg ebben a jelenetben azt a sok millió
gyermeket, akiknek a mai világban nincs kihez menniük, akik magányban és
kirekesztettségben sínylődnek? Senki nem öleli, nem simogatja meg őket. Vagy
ellenkezőleg, mások azért mennek oda hozzájuk, hogy különféle kegyetlen módokon
kihasználják őket. Ezért aki melléjük áll, hogy segítse, nevelje, megvédje
őket, bizonyára nagy jutalmat kap majd. És amikor Jézus azt mondja: „aki nem
úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda" – akkor
az egyik legfontosabb tanítást adja a tanítványoknak. Gyakran elismétli ezt az
evangéliumban. Elég, ha arra gondolunk, amit Nikodémusnak mondott: „aki nem
születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát" (Jn 3,3). Jézus a
gyermekek viselkedését állítja a tanítványok elé, és ezzel hangsúlyozza, hogy a
tanítvány teljes mértékben Istentől függ, ahogyan a gyermek a szüleitől. A
tanítvány elsősorban Isten gyermeke, aki mindent az Atyától kap, és mindenben
tőle függ. A hegyi beszéd első boldogsága ez: „Boldogok a lélekben szegények,
mert övék a mennyek országa." (Mt 5,3) A lélekben szegények az alázatosak,
akik gyermekként állnak Isten előtt, hogy tőle függjenek, és akik mindig az
Atya szeretett gyermekeinek tartják magukat. Ahogyan Pál mondja: „a fogadott
fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!" (Róm 8,15).
Előesti imádság
