Szent Addai és Mari emlékezete, akik a káld
egyház alapítói. Imádkozzunk az iraki keresztényekért.
Mk 10,17–27. Add el, amid van, és kövess engem
17Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« 18Jézus erre azt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. 19Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat! «
(Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20) 20Az illető azt felelte neki: »Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.« 21Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: »Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!« 22Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
23Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: »Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek vagyonuk van!« 24A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: »Gyermekeim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába bejutni! 25Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.« 26Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: »Akkor hát ki üdvözülhet?« 27Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: »Embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges«. (Ter 18,14; Jób 42,2)
(Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20) 20Az illető azt felelte neki: »Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.« 21Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: »Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!« 22Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
23Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: »Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek vagyonuk van!« 24A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: »Gyermekeim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába bejutni! 25Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.« 26Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: »Akkor hát ki üdvözülhet?« 27Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: »Embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges«. (Ter 18,14; Jób 42,2)
Ez
az evangéliumi rész egy olyan dologról szól, amely a leginkább meghatározza a
Jézus követésére szegődött emberek életét. Az új évezred kezdetén a mi
nemzedékünkhöz is erőteljes hangon szól. Sok ember „hajszol" valakit,
akitől azt várja, megadja neki a boldogságot, vagy megmutatja az utat. Az
evangélium egy olyan emberről beszél, aki a hajsza végén térdre borul Jézus
előtt. Amikor megszólítja, „jónak" nevezi, de Jézus kijavítja: „Miért mondasz
engem jónak? [...] Senki sem jó, csak egy, az Isten." Jézus nevetségessé
teszi azt a mindannyiunkban élő igényt, hogy tisztának akarjuk érezni a
lelkiismeretünket, jónak akarjuk érezni magunkat. Valójában ez csak kifogás,
hogy ne kelljen megváltoztatnunk a szívünket, az életünket. Az az ember
megtartotta a parancsokat. A hívő embernek nem az a dolga, hogy jónak érezze
magát, hanem hogy határozottan kövesse az Urat, bízza rá az életét. Jézus
mindennap „ránk néz és megkedvel", és azt mondja tekintetével, hogy ne tartsuk
meg magunknak a felhalmozott gazdagságot, amely egyébként is elnehezíti
életünket, és akadályoz az evangélium követésében. Egyetlen igazi gazdagság
van, amelyért érdemes élni: Jézus tanítványának lenni. Az az ember a
gazdagságot választotta és szomorúan ment el. Ha követni akarjuk, életünket nem
köthetjük más gazdagsághoz. Mindent hátrahagyni mindenekelőtt azt jelenti: nem
hinni abban, hogy a boldogság a gazdagságból fakad. Jaj nekünk, ha a gazdagság
rabjai leszünk! Gyakran előfordul. Ha elszakadunk ettől a gondolkodástól,
könnyen oda tudjuk adni minden gazdagságunkat a szükséget szenvedőknek, hogy
emberhez méltóbb módon élhessenek.
Imádság a szegényekért
