Mk 9,30–37. Ha valaki első akar lenni
30Ezután eltávoztak onnan és átmentek Galileán; ő azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt. 31Oktatta ugyanis tanítványait, és elmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezébe adják, megölik őt, de miután megölték, harmadnapra feltámad. 32Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték őt megkérdezni.
A tanítványok vetélkedése
33Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte őket: »Miről beszélgettetek az úton?«34Azok csak hallgattak, mert az úton arról tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közülük. 35Ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: »Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.« 36Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta nekik: 37»Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.«
Az
evangélista most Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának második
meghirdetéséről tanúsít. Mindez külön, a tanítványok családjának belső körében
történik. A tanítványok nem értik, hogyan is történhet meg ez a Mesterrel, de
"félnek rákérdezni". És úgy mennek tovább, mintha Jézus szavait
elfújta volna a szél. Amikor hazamennek és egyedül maradnak, távol a tömegtől,
Jézus megérteti velük, milyen nagy a távolság van közöttük. Jézus szorongott a
rá váró halál miatt. Meg akarta osztani a terhét a tanítványokkal, de azok nem
tulajdonítottak jelentőséget a szavainak. És azon kezdtek el vitatkozni, kié
legyen majd az első hely. Jézus, aki valóban jó mester volt, maga köré gyűjti
őket, mintegy leereszkedik az ő szintjükre, és elfogadja a kitűnni akarás
iránti vágyukat. De kifordítja az értelmét: „ha valaki első akar lenni, legyen
a legutolsó, mindenkinek a szolgája”. A keresztény közösségben az az első, aki
szolgál. Jézus ezzel a kijelentésével megerősíti a szeretet abszolút
elsőbbségét, amely szeretetnek a keresztény közösségben uralkodnia kell. Ez a
parancs olyan fontos volt az első közösségek számára, hogy ötször megismétlődik
az evangéliumokban. És hogy még világosabb legyen, Jézus, e mondat után, egy
gyermeket hívott oda közéjük, középre állította és megölelte. Kétségtelen, hogy
ez fizikai értelemben jelent középpontot, de egyben a figyelem középpontjába is
kerül a gyermek. A kicsiknek – mint a gyermekek, de egyben a gyengék, a
szegények, a magányosak, a védtelenek – a középpontban kell lenniük, a közösség
szívében: általuk válik jelenvalóvá az Úr. Aki befogad (Jézus megöleli a
gyermeket) egyet is közülük, aki megnyitja a szívét a kicsinyek vagy a
szegények felé, magát Istent fogadja be, és megmenekül.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
