Szent Pankráciusz emlékezete (†304), aki
tizennégy évesen halt mártírhalált az evangélium szeretetéért. Imádság az ifjú
nemzedékekért, hogy találkozzanak az evangéliummal és Istennel.
Jn 16,23b–28. Kérjetek a nevemben. Az Atya
maga is szeret titeket
Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.
25Ezeket példabeszédekben mondtam nektek. De eljön az óra, amikor már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. 26Azon a napon kértek majd az én nevemben, és én nem mondom majd nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, 27mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem. 28Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.«
Az
elmúlt napokban János evangélista megmutatta nekünk azt a szeretetköteléket,
amelyik egyesíti az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, és magához vonja a
tanítványokat is. Ennek a szeretetnek a gyümölcse az öröm. A tanítványok
örülhetnek, mert nincsenek többé egyedül, nem maradnak a bűn és a halál
áldozatai. A Jézussal való közösség új létállapotot jelent számukra, ők már
Isten gyermekei. Bármit kérhetnek az Atyától, ő megadja nekik. Ez a bizonyosság
az ok, hogy „teljes” örömük legyen. „Eddig nem kértetek semmit a nevemben”,
vagyis nem egyesültek vele Lelkének közösségében. Éretlen volt a hitük, emberi
módon, világi szempontok szerint gondoltak Jézusra. Ahhoz, hogy megértsük a
Mestert és egyesüljünk vele, szívünkbe kell fogadnunk a Lelkét. A tanítványok
pünkösd napján megkapják a Szentlelket, és velük lesz életük minden napján. Mi
is megkapjuk a szentségi jelekben, és minden alkalommal, amikor meghallgatjuk
Szavát. A tanítványokhoz hasonlóan megnyílik a szívünk, és megértjük a minket
körülölelő szeretet hatalmas misztériumát. Ez előtt nem sokkal azt mondta
Jézus: „Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló...
(...) megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam
nektek” (14,25–26). A Jézussal való közösség nem elvont és külsődleges
ismeretek gyümölcse, hanem szeretetközösség és bizalommal teli ráhagyatkozás.
Pál apostol, akit átjárt ez a szeretet, ezt mondta: „számomra az élet Krisztus”
(Fil 1,21). A Jézussal való közösség és a szavai által megérthetjük, hogy azért
jött, hogy egy legyen a tanítványokkal, és így elvigye őket az Atya keblére.
Nemsokára elhagyja ezt a világot, és az Atyához megy. Nem egyedül megy fel a
mennybe, mint ahogyan lejött onnan, hanem a tegnapi, mai és holnapi
tanítványokkal, mindenkivel, akit vére által megváltott. Megköszönjük az Úrnak
szeretetét, amely átölel és megment.
Előesti imádság