Október 1., hétfő

A Santa Maria in Trastevere-bazilikában imádkoznak a betegekért.

Lisieux-i Szent Teréz emléknapja (†1897), kármelita szerzetes, akit mélyen lelkesített az Egyház küldetése

Lk 9,46–50. Ki a legnagyobb?

Imádság a szegényekkel

46Azután felmerült köztük a kérdés, hogy ki a nagyobb közülük. 47Jézus, aki ismerte szívük gondolatát, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, 48és azt mondta nekik: »Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a legnagyobb.«

Az idegen csodatevő

49Ekkor János így szólt: »Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űzött, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.« 50Jézus azt felelte neki: »Ne tiltsátok meg; mert aki nincs ellenetek, veletek van.«
Az igaz tanítványok: 9,51-13,21

Jézus másodszor beszélt a keresztről, ami Jeruzsálemben vár rá. A tanítványoknak azonban – láthattuk – nem sikerült megérteniük Jézus szavait, s nem is kérték, hogy világosítsa fel őket tudatlanságukban. Nem mintha nem lennének eléggé világosak ezek a szavak. A most olvasott szakaszban Lukács evangélista elárulja, hogy mi volt az, ami igazán lekötötte a tanítványok érdeklődését: a kérdés, hogy ki legyen közülük a legnagyobb. Vagyis már akkoriban is a saját pozíció, a saját karrier volt a legfontosabb dolog az emberek számára. Tehát az első helyet akarták elfoglalni, s a többiek felett uralkodni. Mondhatjuk, hogy a tanítványok – és velük együtt mi is – teljesen e világ gyermekei vagyunk, a versengés szellemiségének gyermekei, s ez az, ami meghatározza emberi kapcsolatainkat. Ez a szokás minden nemzedéket végigkísér. Jézus azért jött, hogy véget vessen ennek a gondolkodásmódnak – „Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig”, írja róla Pál apostol (Fil 2,8) –, s hogy az egymással való versengés és rivalizálás helyett a testvériség és szolgálat viszonyait hozza létre az emberek között. S hogy a tanítványok jobban megérthessék, mire gondol, odahív egy gyermeket, és maga mellé állítja, mintha csak önmagával azonosítaná. A mennyek országában, s így Jézus tanítványainak közösségében is, az a nagy, aki kicsivé teszi magát, vagyis, aki az evangélium gyermekévé válik, aki elismeri saját gyengeségét, és egészen az Úrra bízza magát. Aki gyermeki bizalommal telve éli az életét, aki Isten gyermekének érzi magát, az tudja meghallgatni Isten Szavát, magáévá tenni Isten gondolatait, és felismerni azokat a dolgokat, amik Istentől valók. Ezért az igazi tanítvány – Jézus szerint –, felismeri a jót, bárhonnan induljon is ki, akkor is, ha nem a tanítványok kezdeményezéséből származik. Nemcsak Jánosnak mondja Jézus, hanem minden kereszténynek, akik nem értékelik kellőképpen a jót, vagy ami még rosszabb, megtiltják a jó véghezvitelét azoknak, akik nem tartoznak a tanítványok szűk köréhez: „Ne tiltsátok meg! Mert aki nincs ellenetek, az veletek van.” Fontos lecke ez emberi bölcsességből is. Képessé teszi Jézus tanítványait arra, hogy felismerjék a Szentlélek működését az emberi történelemben.

Imádság a szegényekért