Szent Ambrus milánói püspök emléknapja
(†397) – népe pásztoraként, a szegények és a gyengék oltalmazójaként, az Egyház
erős védelmezőjeként szembeszállt a császár hatalmi gőgjével
Iz 29,17–24 – Azon a napon látni fog a
vakok szeme
17Íme, még egy kevés kis idő,
és Libanon gyümölcsöskertté változik,
a gyümölcsöskert pedig hatalmas erdővé. 18Meghallják majd azon a napon
a süketek a könyv igéit,
s a homály és sötétség után
a vakok szeme látni fog. 19Az alázatosak egyre jobban örvendeznek az Úrban,
és a szegény emberek Izrael Szentjében ujjonganak. 20Mert vége lesz az erőszakosnak,
és eltűnik az öntelt,
kipusztulnak mind, akik gonoszságon törik fejüket; 21akik vétkesnek nyilvánítják szavukkal az embereket,
az ítélőnek tőrt vetnek a kapuban,
és hamis ürügyekkel elutasítják az igazat. 22Így szól Jákob házához az Úr,
aki megváltotta Ábrahámot:
»Most már nem szégyenkezik Jákob,
és most már nem sápad el az arca, 23hanem, ha meglátja gyermekeit, kezem művét körében,
szentnek mondják nevemet,
szentnek mondják Jákob Szentjét,
és Izrael Istenét félik.
és Libanon gyümölcsöskertté változik,
a gyümölcsöskert pedig hatalmas erdővé. 18Meghallják majd azon a napon
a süketek a könyv igéit,
s a homály és sötétség után
a vakok szeme látni fog. 19Az alázatosak egyre jobban örvendeznek az Úrban,
és a szegény emberek Izrael Szentjében ujjonganak. 20Mert vége lesz az erőszakosnak,
és eltűnik az öntelt,
kipusztulnak mind, akik gonoszságon törik fejüket; 21akik vétkesnek nyilvánítják szavukkal az embereket,
az ítélőnek tőrt vetnek a kapuban,
és hamis ürügyekkel elutasítják az igazat. 22Így szól Jákob házához az Úr,
aki megváltotta Ábrahámot:
»Most már nem szégyenkezik Jákob,
és most már nem sápad el az arca, 23hanem, ha meglátja gyermekeit, kezem művét körében,
szentnek mondják nevemet,
szentnek mondják Jákob Szentjét,
és Izrael Istenét félik.
Példabeszéd a földművesről
24Akkor megismerik a tévelygő lelkűek a bölcsességet,
és a zúgolódók belátást tanulnak.«
és a zúgolódók belátást tanulnak.«
A próféta e szavai zárják a Jeruzsálemnek
szentelt fejezetet, amely Jeruzsálem büntetését hirdette, lakóinak lelki
vaksága miatt. Izajás az emberiség átalakulásának nagy művéről jövendöl. Nem is
kell sokat várni rá: „még egy kis idő” – hirdeti a próféta –, és az Úr
közbelép. Minket is már csak „egy kis idő” választ el Jézus születésének
ünnepétől. A jövendölés szinte kézzelfoghatóvá teszi, ami Isten fellépésekor
történik: „gyümölcsöskert lesz a Libanon, a gyümölcsöskert meg erdővé
terebélyesedik”. A teremtett világ is megérzi annak jótéteményét, ha az emberek
szíve megváltozik. Mert úgy élnek majd a földön, hogy nem igázzák le, nem
használják ki saját önző érdekeik szerint. A próféta leszögezi, hogy a nép már
nem süket Isten Igéjére, és végre megnyitja szemét Isten iránta való hűséges
szeretetére. Az alázatosak népe ismeri fel az Úrban egyetlen vezetőjét. Ezt
tette Ábrahám is, ahogy arra a próféta emlékeztet. Ott van azután a szegények
népe, amelyet örömmel tölt el, amikor Izrael Szentjének közelségét megérzi.
Igen, a hívők népe és a szegények népe egyesül Isten új világában, ahol a
zsarnok és a gőgös legyőzetik, és akik gonoszat forralnak és cselt szőnek
másoknak, azok vereséget szenvednek. Ez az új ország, amelyet Isten elhoz az
emberek közé. Ezért „nem szégyenül meg többé Jákob, és arca nem sápad el többé,
mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet”. A hívők
– de nem csak ők, hanem minden ember – meglátják a gyógyítás és az üdvösség
jótetteit. A hívők nemcsak hogy nem szégyenkeznek, hanem ujjonghatnak azok fölött
a tettek fölött, amiket az Úr általuk az emberek között véghez vitt.
A Szent Kereszt imádsága