Mik 5,1–4; Zsolt 80 (79); Zsid 10,5–10; Lk
1,39–48
Advent utolsó vasárnapjánál járunk,
küszöbön a karácsony. Az evangélium a Római Birodalom peremvidékének egy Isten
háta mögötti falujába visz minket, egy házba. Az Úr innen indítja az
üdvtörténet új fejezetét. Lukács evangéliuma számol be erről, két nő
találkozásán keresztül. A társadalomban nem volt semmi jelentőségük, sőt
egyenesen a gyengeség és a jelentéktelenség jelképei voltak. Isten őket
választotta ki, hogy velük kezdje el az emberiség iránti új, szeretetteljes
viszonyának történetét. Mária kezdeményez, ő indul el, hogy fölkeresse idős
rokonát. Nem volt könnyű az utazás, ahogy nem könnyű megannyi fiatal nő útja
sem, akik – sokszor áldott állapotban – menedéket és befogadást keresve
elhagyják földjüket, ám igen gyakran nem részesülnek a találkozás és a
befogadás kegyelmében. Mária azonban, alighogy az angyallal való beszélgetése
befejeződött, „útnak indult, és a hegyekbe sietett”, Júdeába. Mintha nem
akarná, hogy idő teljen el az ige meghallgatása és a között, hogy útra kel
Erzsébethez. Ebben a sietségben felismerhetjük, mennyire sürgető feladat, hogy
mindenhova közvetítsük az Úr szeretetét: ez a sietség jellemzi majd a
pásztorokat is, amikor gyorsan útra kelnek, és elmennek Betlehembe, hogy
találkozzanak a gyermekkel; ez a sietség hatja át az asszonyokat a sírnál, hogy
hirdessék a feltámadás evangéliumát. Mária emlékeztet minket arra, milyen
sürgős szüksége van a világnak a találkozásra és a közösségre. Azt is
mondhatnánk, hogy a két asszony találkozásának ez a rövid evangéliumi jelenete,
amely még Jézus világra jötte előtt történik, megmutatja, hogy a befogadás és a
közösségvállalás igénye mennyire nem tűr késlekedést világunkban, amelyre ezzel
szemben a kapcsolatokat uraló közöny, a távolságok kiemelése, sőt önmagunk
védelmében a másokkal való összeütközés jellemző. A találkozásban erő rejlik: a
szeretet és a közösségvállalás új történeteit indítja el, reménységet és örömet
fakaszt ott, ahol azelőtt a magány és a magárahagyatottság uralkodott. Ez e
karácsony sürgető feladata: megsokasítani a testvériséget és a közösséget.
Imádság az Úr napján
