Szent István diakónus, az első vértanú
emléknapja
Mt 10,17–22 – A tanítványok üldöztetése
17De óvakodjatok az emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket. 18Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. 19Amikor pedig átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek. Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.20Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok.
21Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és halálra juttatják őket. 22Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az üdvözül.
21Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és halálra juttatják őket. 22Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az üdvözül.
Most ünnepeltük Jézus születésének szent
misztériumát: az Úristen gyermekké lett, hogy megváltson minket. Ma pedig a
liturgia arra hív minket, hogy az első keresztény mártír, István égi
születéséről elmélkedjünk. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ő a szeretet evangéliumáról
szóló tanítás elsőként beérett gyümölcse. Ugyanez a szeretet késztette magát
Istent, hogy elküldje Fiát a földre, és közöttünk állítsa fel hajlékát. Ezekben
a napokban különféle tanúságtételek által az Egyház megmutatja nekünk, mi a
célja Isten Fia megtestesülésének: azért szállt a földre, hogy a soha véget nem
érő szeretet egébe vigye az embereket. A mai evangélium Jézusnak abból a
beszédéből való, amellyel elküldte a tizenkettőt. E kijelentését állítja elénk:
„Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé”. A tanítványok
megértették a Mester szavait, és aggodalommal teltek el. Jézus azonban
megnyugtatta őket. Ő maga mindig velük, és Lelke lesz majd támaszuk. István az
első a vértanúk sorában, az első bárány, akit Mesteréhez hasonlóan föláldoztak.
István Pállal együtt Gamáliel iskolájának volt a tanítványa, majd az apostolok
tanításához csatlakozott, és később a szeretetszolgálatért felelős hét diakónus
közé választották. „Kegyelemmel és erővel eltelve nagy csodákat és jeleket
művelt a nép körében”, olvassuk az Apostolok cselekedeteiben. Nem hallgathatott
az evangéliumról, amelyet hallott, és amely megváltoztatta egész létét. Nem
adta fel magát akkor sem, amikor új élete miatt lecsapott rá az ellenállás és
az erőszak. A fenyegetések sem félemlítették meg. A hit erejével tanúskodott
tovább az evangéliumról, egészen vére ontásáig. Mestere példája nyomán
megkövezése közben arra kérte Istent, vegye magához lelkét, és bocsásson meg
üldözőinek. István, a kereszténység történetének első vértanúja vezeti azok
seregét, akik bárhol és bármely korban életük feláldozása árán is tanúskodtak,
tanúskodnak az evangéliumról. Ők mindannyian, akik látták, „hogy megnyílt az
ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján”, ma a mennyben vannak, és „színről
színre látják” Istent. Ránk pedig drága példájukat hagyják, hogy hogyan
hallgassuk meg az evangéliumot, és hogyan kövessük Jézust. Megerősítik
számunkra, hogy hősiesség nélkül nem lehetünk Jézus tanítványai.
Karácsonyi imádság
