Hálaadás az Úrnak az elmúlt évért
1Ján 2,18–21 – Elérkezett az utolsó óra, a
döntés ideje
18Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az Antikrisztus, támadt is már sok antikrisztus. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. 19Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna; de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók. 20Ti azonban fel vagytok kenve a Szent által, és mindnyájan tudjátok ezt. 21Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem mint olyanoknak, akik ismerik, és azt is, hogy semmi hazugság nem származik az igazságból.
Elérkeztünk a napév végéhez, és a János
első leveléből vett olvasmány ezzel a kijelentéssel kezdődik: „itt az utolsó
óra”. Egy ősi hagyomány arra buzdít, hogy a Te Deumot énekeljük, az ősi hálaéneket a napokért, amelyeket az Úr adott
nekünk. Jól tudjuk, hogy konvencionális dátumról van szó. Mégis jó arra
emlékeznünk, hogy az idő nem jelentőség nélküli dimenzió az emberi létezés
számára, és életünk napjai nem tartanak örökké. Sőt: a napok és az évek
elmúlnak, és nekünk nem szabad elpazarolnunk, eltékozolnunk, hanem Isten
jelenlétében kell megélnünk őket. Ugyanis a történelem nem üres burok:
üdvösségünk helyszíne, a hely, ahol a jó és a rossz, a szeretet szabadsága és a
bűn szolgasága közötti kemény csata zajlik. János apostol kiemeli ezt a harcot,
és rámutat az antikrisztussal azonosított hamis próféták jelenlétére. Ez az
utolsó óra, emlékeztet, a döntő ütközet ideje. Az evangéliumokban Jézus
többször figyelmeztette tanítványait „az idők végére”. Márknál olvashatjuk:
„Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha
lehet, még a választottakat is félrevezessék” (Mk 13,22). Az Újszövetség
nyelvén azonban amikor János azt mondja, hogy „itt az utolsó óra”, nem azt
jelenti, hogy elközelgett a történelem vége, mint inkább azt, hogy elérkezett a
döntés ideje, amikor véglegesen határoznunk kell Jézus és az evangélium
mellett. Minden keresztény nemzedéknek, minden hívőnek végleges döntéseket kell
hoznia, szilárdan ki kell tartania Jézus mellett, és fel kell vállalnia a
feladatot, amelyet az Úr ránk bízott: meg kell változtatnunk a világot, hogy
siettessük Isten országát. Nem halogathatjuk döntésünket más pillanatokra,
hiszen azt sem tudhatjuk, hogy lesz-e még belőlük. János szomorúsággal említi,
hogy a hamis próféták (az antikrisztusok) „közülünk mentek ki, de nem voltak
közülünk valók”. Őket „nem kente föl a Szent”, nincs meg bennük Jézus Lelke.
Nem elegendő ugyanis fizikailag a hívők közösségébe tartozni, be kell fogadnunk
a Lelket, amely áthatja, belsőleg is részt kell vennünk életében. Ezt jelenti,
hogy a birtokunkban van a „tudomány”, vagyis az evangélium bölcsessége. Az
apostol arra buzdít, hogy maradjunk szilárdak az evangéliumban, és így
közösségben maradunk az Atyával. Miközben véget ér ez az év, és elkezdődik az
új, adjunk hálát az Úrnak az időért, amit nekünk ajándékozott, kérjük Istent,
hogy segítsen bennünket az új évben, és hagyjuk, hogy az ő szava vezessen
bennünket: ez legyen a világosság lépéseinkhez.
Karácsonyi imádság
