December 22., szombat

1Sám 1,24–28 – Hanna hálaéneke

Előesti imádság

24Amikor aztán elválasztotta, felvitte magával, három fiatal bikával, három véka liszttel és egy korsó borral együtt, és elvitte az Úr házába, Silóba. A gyermek még kicsinyke volt. 25Amikor levágták a fiatal bikát, odavitték a gyermeket Hélihez. 26Anna ekkor így szólt: »Kérlek, uram! Életedre mondom, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki előtted álltam, amikor itt az Úrhoz imádkoztam. 27Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amelyet hozzá intéztem. 28Ezért én is kölcsönbe adom őt az Úrnak arra az egész időre, amely alatt kölcsönben kell lennie az Úrnál.«
Ezután imádták ott az Urat.

Hanna imádságába beleszövődik a szegények és gyengék hosszú sora, a megváltást szomjazó egész emberiség. Az Úr meghallgatja azokat, akik bizalommal fordulnak hozzá. Hanna meghallgatást talál, és megkapja Istentől a gyermeket, ahogy kérte. Sámuelnek nevezi el, amely annyit tesz: „az Úrtól könyörögtem ki”. Sámuel valóban az imádság fia, Hanna pedig drága ajándékként vigyáz rá. Ezért hagyja, hogy Elkana egyedül zarándokoljon el Silóba. Azt mondja férjének: „Nem megyek fel, amíg el nem választom a gyermeket. Akkor majd felviszem, hogy jelenjen meg az Úr színe előtt, és végleg ott is maradjon.” Nem állhat meg az ember Isten jelenlétében anélkül, hogy legalább valamennyire megértené a titkot, és érezné azt a szent félelmet, amely az embert Isten nagyságával szembesülve betölti. Ezért Hanna, miután elválasztotta a gyermeket, vele együtt felmegy Silóba, és mindjárt felkeresi Élit. Így akarta beteljesíteni az Úrnak tett fogadalmát. Hanna tudatában volt, hogy Isten milyen rendkívüli irgalmasságot gyakorolt rajta, és nem feledkezik meg a kapott javakról, nem tartja meg magának a fiút, hanem – ahogy ígérte – az Úr kezébe adja. Megtapasztalta Jahve hatalmát, és biztos volt abban, hogy a fiú erősebb és biztosabb kezekben lesz az Úrnál, mint az ő kezében. Isten iránta való hűségét (hiszen „az Úr megemlékezett róla”) ő is hűséggel viszonozta („az Úr teljesítette kérésemet, amellyel hozzá fordultam”). Ez az asszony a hívő példájaként áll előttünk. Benne egyenesen annak a szövetségnek a jelentése mutatkozik meg, amit Isten Izraellel kötött. Hanna tudja, és most mi is vele együtt, hogy Izrael új élete nem másból, mint Isten hatalmából születik, ebből a megmagyarázhatatlan és ellenállhatatlan erőből, amely mégis erős és konkrét. A meglepő a dologban az, hogy ezt a hatalmat az alázatos Hanna kitartó imádsága hívja életre, eszközli ki. Nem voltak különös képességei, sem különös elvárásai, de kitartott az imádságban, befogadta Isten áldását, és méhének gyümölcsét az Úr szolgálatába ajánlotta.

Előesti imádság