2Sám 7,1–5.8b–11.16 – Dávid királysága
örökre fennmarad
1Történt pedig, hogy amikor a király már a palotájában lakott, s az Úr már nyugodalmat szerzett neki mindenfelől valamennyi ellenségétől, 2így szólt a király Nátán prófétához: »Nem látod-e, hogy én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig bőrök között van?« 3Azt mondta erre Nátán a királynak: »Eredj, tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert az Úr veled van.« 4Íme, azonban még az éjjel szózatot intézett az Úr Nátánhoz, ezekkel a szavakkal: 5»Eredj, s mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Hát te házat akarsz építeni nekem lakásul?
Ezt üzeni a seregek Ura: Én elhoztalak téged a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy, 9s veled voltam mindenütt, ahol csak jártál, s kipusztítottam minden ellenségedet színed elől, s olyan nagy nevet szereztem neked, mint a föld nagyjainak neve. 10Nos, én népemnek, Izraelnek helyet szerzek, s elültetem, hogy ott lakjon, s ne háborgassák többé, s a gonoszság fiai ne nyomorgassák többé, mint azelőtt, 11attól a naptól kezdve, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Nyugodalmat adok tehát neked minden ellenségedtől, s íme, előre megmondja neked az Úr, hogy házat alkot neked az Úr.
16hanem állandó lesz házad és királyságod mindörökké színem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor.«
A Sámuel könyvének most olvasott
szakaszában az üdvtörténet egy meghatározó pontját szemlélhetjük: a Dávidnak
tett ígéretet utódjáról és királyságáról. Az elbeszélés azzal az
összehasonlítással indul, ahogy Dávid összeveti saját hajlékát – cédruspalota, amelyet
Tírusz királyának segítségével emelt – azzal, hogy az Isten jelenlétét
jelképező frigyláda még mindig egy sátorban lakozik. Ezért Dávid úgy dönt, hogy
templomot épít az Úrnak, mert az lesz a jelenlétéhez méltó hajlék. A templom
hiányát egyebek közt úgy tekintették, hogy egyértelműen jelzi Izrael vallási
alsóbbrendűségét a szomszédos népekhez képest. Nátán próféta lelkesedéssel
fogadja, amikor Dávid beszámol neki döntéséről. Isten azonban még azon az
éjszakán rácáfol. A próféta első reakciója spontán válasz, míg a második Isten
kifejezett szándékát tanúsítja. A próféta nem beszélhet magától, hanem csak
Isten akarata szerint. Ezért el kell mondania Dávidnak, mi Isten akarata:
„Nátán ezeket a szavakat és ezt az egész kinyilatkoztatást mind elmondta Dávidnak.”
Dávid terve minden bizonnyal jó volt, de Isten annál sokkal mélyebbre lát.
Ezért figyelmezteti Dávidot, hogy amint az elmúlt korokban sem kérte, hogy
templomot emeljenek neki, úgy tőle sem kéri. Az Úr vezette népét és magát
Dávidot is minden vállalkozásában, anélkül hogy állandó hajléka lett volna,
ahol lakhat. Istennek nincs szüksége falakra. Akkor már inkább Izraelnek, hogy
ne feledkezzen el az Úrról. Ezért Isten maga épít hajlékot Izraelnek. Nátán
Salamonra utal, aki majd megépíti a templomot. Szavai azonban továbbmutatnak.
Az Úr biztosítja Dávidot, hogy megszilárdítja utódát: „megtartom utánad
magvadból származó utódodat”. A próféta királyi házat jövendöl, amely örökre
fennmarad; örökké tartó uralom lesz. A jövendölés Jézus Krisztusban éri el beteljesedését,
ahogy az angyal hírül adja Máriának: „Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának
fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni
fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” (Lk 1,32–33.) Ennek a
misztériumnak a befogadására készülünk most mi is.
Imádság a szegényekért
