Iz 41,13–20 – Én vagyok a te Megváltód
13Mert én vagyok az Úr, a te Istened,
aki megragadom jobbodat,
és így szólok hozzád: »Ne félj,
én megsegítelek! 14Ne félj, te férgecske, Jákob,
te kis bogár, Izrael!
Én megsegítelek« – mondja az Úr,
a te megváltód, Izrael Szentje. – 15Íme, cséplőszánná teszlek téged,
új és éles fogú cséplőhengerré.
Hegyeket csépelsz és törsz össze,
halmokat zúzol pozdorjává. 16Feldobod őket, és a szél elviszi,
a szélvihar szétszórja őket.
Te pedig ujjongsz majd az Úrban,
és Izrael Szentjében dicsekszel.
aki megragadom jobbodat,
és így szólok hozzád: »Ne félj,
én megsegítelek! 14Ne félj, te férgecske, Jákob,
te kis bogár, Izrael!
Én megsegítelek« – mondja az Úr,
a te megváltód, Izrael Szentje. – 15Íme, cséplőszánná teszlek téged,
új és éles fogú cséplőhengerré.
Hegyeket csépelsz és törsz össze,
halmokat zúzol pozdorjává. 16Feldobod őket, és a szél elviszi,
a szélvihar szétszórja őket.
Te pedig ujjongsz majd az Úrban,
és Izrael Szentjében dicsekszel.
A hazatérés nagyszerűsége
17A szegények és a szűkölködők
vizet keresnek, de nincs,
nyelvük a szomjúságtól kiszárad.
Én, az Úr, meghallgatom őket,
én, Izrael Istene,
nem hagyom el őket. 18Folyókat fakasztok a kopár dombokon,
és a völgyek közepén forrásokat;
a sivatagot bővizű tóvá teszem,
és a kiaszott földet vizek forrásává. 19A sivatagban cédrust növesztek,
akácot, mirtuszt és olajfát;
a pusztában fenyőt ültetek,
szilfát és ciprust egymás mellé, 20hogy lássák és megtudják,
megfontolják és mindjárt megértsék:
az Úr keze művelte ezt,
és Izrael Szentje teremtette.
vizet keresnek, de nincs,
nyelvük a szomjúságtól kiszárad.
Én, az Úr, meghallgatom őket,
én, Izrael Istene,
nem hagyom el őket. 18Folyókat fakasztok a kopár dombokon,
és a völgyek közepén forrásokat;
a sivatagot bővizű tóvá teszem,
és a kiaszott földet vizek forrásává. 19A sivatagban cédrust növesztek,
akácot, mirtuszt és olajfát;
a pusztában fenyőt ültetek,
szilfát és ciprust egymás mellé, 20hogy lássák és megtudják,
megfontolják és mindjárt megértsék:
az Úr keze művelte ezt,
és Izrael Szentje teremtette.
Olyan könnyű megfeledkezni az Úr
szeretetéről és irgalmáról, főleg a nehéz pillanatokban, és engedni a
félelemnek és az elkeseredésnek. Sőt most, a globalizáció korában a félelem is
mintha kitágult volna: a világ túl nagynak tűnik, és könnyebben hagyjuk, hogy
úrrá legyen rajtunk a félelem és a bizalmatlanság érzése. A próféta szava a mi
fülünkig is elhat, és emlékeztet, hogy ébredjünk tudatára Isten irgalmas
jelenlétének életünkben: „Ne félj! Én megsegítelek!” A felszólítás többször is
elhangzik Izajás próféta könyvének ezen a lapján, mintha csak be akarna törni a
félelemnek azon a kapuján, amely nem hagyja, hogy lássuk azt a szeretetet,
amely körülvesz minket. Az Úr azonban újra és újra elmondja: „Szolgám vagy,
kiválasztottalak, ezért nem vetlek el.” Ezért teszi hozzá: „Ne félj, mert veled
vagyok.” Jézusnak is hányszor el kell ismételnie az evangéliumokban a
tanítványoknak, hogy bízzanak benne, és ne féljenek! Az Úr népének támasza, a
szegények menedéke, a rabok szabadítója. És ha igaz, hogy „vizet keresnek a
szűkölködők és a szegények, de nincs, a nyelvük száraz a szomjúságtól”, igaz az
is, hogy az Úr gyorsan segítségükre siet. A próféta Izrael népének új
kivonulásáról beszél, a babiloni fogságból való szabadulásról: ez az előzőnél
is mélyrehatóbb szabadulás lesz. Ha ugyanis Izrael népe a pusztai vándorlás
során, miután Egyiptomból megszabadult, sziklából fakadt vízzel oltotta
szomját, az Úr most az egész pusztaságot fogja tóvá változtatni, és vizek
forrásaivá a kiaszott földet. Az Úr szeretete visz végbe csodákat népéért. Az a
szeretet, amely Jézusban teljesedik ki, aki nemcsak alászáll a mennyből, hogy
mellettünk legyen, hanem még életét is odaadja, hogy megmentsen a bűntől és a
haláltól. Tőlünk pedig – a próféta szavaival – azt kéri, hogy „lássuk és
megértsük” ezt a szeretetet, és hagyjuk, hogy megérintse szívünket.
Imádság az Egyházért
