Iz 40,1–11 – Jeruzsálem vigasztalása
1Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!
– mondja a ti Istenetek. 2Szóljatok Jeruzsálem szívéhez,
és kiáltsátok neki,
hogy letelt szolgálata,
letörlesztette bűnét,
hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől
minden vétkéért! 3Egy hang kiált:
»Készítsétek a pusztában az Úr útját,
egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! 4Minden völgy emelkedjék fel,
minden hegy és halom süllyedjen alá;
a göröngyös legyen egyenessé,
és a hegyláncok síksággá! 5Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége,
és látni fogja minden ember egyaránt.
Bizony, az Úr szája szólt.« 6Egy hang szól: »Kiálts!«
És mondtam: »Mit kiáltsak?«
Minden test csak fű,
és minden szépsége olyan, mint a mező virága. 7Elszárad a fű, elhervad a virág,
ha az Úr lehelete ráfúj.
Valóban csak fű a nép. 8Elszárad a fű, elhervad a virág,
de Istenünk szava megmarad örökre. 9Magas hegyre menj föl,
te, aki jó hírt viszel Sionnak!
Emeld fel erősen hangodat,
aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek!
Emeld fel, ne félj!
Mondd Júda városainak:
»Íme, a ti Istenetek! 10Íme, az Úristen hatalommal jön,
és karja uralkodik;
íme, fizetsége vele van,
és szerzeménye a színe előtt.
– mondja a ti Istenetek. 2Szóljatok Jeruzsálem szívéhez,
és kiáltsátok neki,
hogy letelt szolgálata,
letörlesztette bűnét,
hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől
minden vétkéért! 3Egy hang kiált:
»Készítsétek a pusztában az Úr útját,
egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! 4Minden völgy emelkedjék fel,
minden hegy és halom süllyedjen alá;
a göröngyös legyen egyenessé,
és a hegyláncok síksággá! 5Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége,
és látni fogja minden ember egyaránt.
Bizony, az Úr szája szólt.« 6Egy hang szól: »Kiálts!«
És mondtam: »Mit kiáltsak?«
Minden test csak fű,
és minden szépsége olyan, mint a mező virága. 7Elszárad a fű, elhervad a virág,
ha az Úr lehelete ráfúj.
Valóban csak fű a nép. 8Elszárad a fű, elhervad a virág,
de Istenünk szava megmarad örökre. 9Magas hegyre menj föl,
te, aki jó hírt viszel Sionnak!
Emeld fel erősen hangodat,
aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek!
Emeld fel, ne félj!
Mondd Júda városainak:
»Íme, a ti Istenetek! 10Íme, az Úristen hatalommal jön,
és karja uralkodik;
íme, fizetsége vele van,
és szerzeménye a színe előtt.
„»Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok
meg« – ezt mondja Istenetek. »Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda
neki: Véget ért szolgaságának ideje«”. A próféta nem hagyja magán eluralkodni a
beletörődést és a csüggedést népének számkivetettsége miatt, hanem vigasztaló
szavakkal szól hozzá. Miközben az élet gyengeségére és törékenységére irányítja
gondolatainkat, arra buzdítja a hívőket, hogy tekintetüket emeljék az Úrra, aki
segítségükre siet. Ezért kell sürgősen elegyengetnünk útját a pusztában,
szívünk pusztaságában, hogy az Úr eljusson ajtóinkig, hogy meglátogathasson
minket. Ha eljut a szívünkig, Isten szava mindig vigasztaló szó, amely
megnyitja szívünket az Úrral való találkozásra. A próféta arra buzdítja a
hírvivőt, hogy emelje fel hangját, mindenki hallja meg vigasztaló szavait:
„Menj föl egy magas hegyre te, aki jó hírt viszel Sionnak; emeld föl erősen
hangodat te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek.” Az Úr erős pásztorként érkezik,
aki megvált és megment. A keresztény közösségeknek és minden egyes
kereszténynek föl kell hagynia a félelemmel, a saját gyengeségüktől való
félelmet is beleértve, és prófétává kell válnia, aki Isten vigasztalásának
hírvivője. Hiszen az Úr eljön, hogy a legelesettebbektől kezdve gondját viselje
a világnak.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
