A Santa Maria in Trastevere bazilikában
imádság a békéért
Ter 49,2.8–10 – Júda megáldása
2Gyűljetek össze, s halljátok, Jákob fiai,
halljátok atyátokat, Izraelt!
halljátok atyátokat, Izraelt!
8Júda: téged dicsőítenek majd testvéreid;
ellenségeid nyakán lesz a kezed,
és atyád fiai meghajolnak előtted. 9Júda fiatal oroszlán,
zsákmányért indulsz, fiam,
s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán,
mint a nőstény oroszlán – ki merné felkelteni? 10El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától,
sem a vezér botja az ő térdei közül,
míg el nem jön az, akié az,
akinek a népek engedelmeskednek.
ellenségeid nyakán lesz a kezed,
és atyád fiai meghajolnak előtted. 9Júda fiatal oroszlán,
zsákmányért indulsz, fiam,
s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán,
mint a nőstény oroszlán – ki merné felkelteni? 10El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától,
sem a vezér botja az ő térdei közül,
míg el nem jön az, akié az,
akinek a népek engedelmeskednek.
Az olvasásra kínált szakasz csupán egy
rövid része Jákob áldásainak. A Bibliában az áldás annak az életnek a
folyamatosságát fejezi ki, amelyet Isten jóságos jelenléte fémjelez, akire az
ember ráhagyatkozik. Az áldott Úr részesévé teszi tulajdon életének és
szeretetének azokat, akik hallgatnak rá és ráhagyatkoznak. Halála előtt
Jákob-Izrael megáldja fiait, s az áldásban leírja helyzetüket. Egyben Izrael
törzseinek fejei ők, azoknak a különböző csoportoknak, amelyek Isten népét
alkotják majd, s amelynek a Kivonulás könyvétől kezdődő és az ígéret földjén
célba érő történetét végigkísérhetjük majd. Ez a szakasz arról beszél, hogy
milyen jövő vár Júdára, akitől a Messiás származik. Júda törzse úgy jelenik meg
itt, mint akire a kormányzást, a királyságot bízták: „Nem tűnik el a jel
Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a
népek nem engedelmeskednek neki.” Ez Júda: az a törzs, amelyből a Messiás,
Dávid utóda születik majd. Máté evangéliumának kezdetén ezt olvassuk: „Jézus
Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia. Ábrahám nemzette
Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit…” A
nemzetségtáblából kitűnik annak a történetnek a folyamatossága, amely nem a
véletlen vagy a sors gyümölcse, hanem amelyet Isten jelölt meg és akart, aki az
embereken keresztül lehetővé teszi az üdvtörténet megvalósulását, amit nagy
gonddal és atyai szeretettel vezérel. Üdvösségünk történetének gyökerei Izrael
népének ehhez a történetéhez nyúlnak vissza. Ezért kell olvasnunk és
megértenünk. Benne ott vagyunk mi is.
Imádság a békéért
