Gigi emlékezete, egy nápolyi kisfiúé, aki
1983-ban erőszakos halállal halt meg; vele együtt emlékezünk minden gyermekre,
aki az emberek erőszakossága miatt szenved és hal meg; imádkozzunk a
gyermekekért
Sir 48,1–4.9–11b – Illés visszatér
1Illés próféta jött ezután; tűzhöz volt hasonló,
– a szava lángolt, mint a fáklya –, 2éhínséget hozott rájuk,
és megfogyatkozott a száma azoknak,
akik gonosz akarattal bosszantották,
és nem tudták szívlelni az Úr parancsait. 3Az Úr szavával elzárta az eget,
és három ízben tüzet hozott le az égből. 4Ilyen dicső volt Illés a csodáival!
Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan,
– a szava lángolt, mint a fáklya –, 2éhínséget hozott rájuk,
és megfogyatkozott a száma azoknak,
akik gonosz akarattal bosszantották,
és nem tudták szívlelni az Úr parancsait. 3Az Úr szavával elzárta az eget,
és három ízben tüzet hozott le az égből. 4Ilyen dicső volt Illés a csodáival!
Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan,
11Boldogok, akik meglátnak téged,
és barátságoddal dicsekednek,
Isten igéje ma Illés alakját állítja
elénk. Mind a Sirák fiának könyvéből vett első olvasmány, mind az evangélium
(Mt 17,10–13) az ő alakját mutatja. Az evangéliumban maga Jézus beszél a nagy prófétáról,
színeváltozása után, a hegyről lefelé menet. A kor hagyományai szerint a
Messiás előtt vissza kellett térnie Illésnek. Jézus megerősíti, hogy már el is
jött. Ő azonban Keresztelő Jánosra érti. Sirák fiánál viszont ezt olvassuk:
„Ekkor, mint a tűzvész, Illés próféta jött, kinek szava lángolt, mint az égő
fáklya.” Isten népe a keményszívűség és az Isten akaratától távol álló
viselkedéshez való megrögzött ragaszkodás bűnébe süllyedt. Az Úr azonban
továbbra is szól hozzánk, a történelem és életünk minden időszakában, hogy
beavasson minket a világ békéjéről szőtt álmába. „És most új dolgokat jelentek
ki neked, elrejtett dolgokat, amiket nem ismersz. Ebben a szempillantásban,
éppen most teremtettem meg őket, ezért eddig nem hallottál felőlük semmit. Így
aztán nem mondhatod: »Nos, én tudtam róluk«.” (Iz 48,6–7). Föl kell tennünk
magunknak a kérdést, miért nem hagyjuk, hogy az Úr szava megérintse a
szívünket. S rájövünk majd, hogy ha szavai már ismerősnek tűnnek, ha már nem
lepnek meg, nem alakítják át a szívünket, az azért van, mert túlzottan
magabiztosak vagyunk, megkeményedett a szívünk még a vallásos megszokásban is.
Így elszalasztjuk az alkalmat, hogy meglephessen életet adó, rendkívüli
újdonságával, amit az a szó közvetít. Illés az a szó, amelyet az Úr újra elküld
fülünkhöz, ebben a nagy változásokra oly igen rászoruló korunkban. A tanítás,
amelyet ebben az időszakban kapunk, továbbra is „tüzet hoz le háromszor az
égből” az emberek szívébe. Vagy talán nem lobban-e fel egy tűz, amely „az apa
szívét újból a fiak felé fordítja”? Ez az a tűz, amit a tanítás lobbant lángra.
Boldogok vagyunk, ha hagyjuk, hogy a jövendölés e tüze magával ragadjon: minden
szakadás gyógyulást nyer, és helyreáll a testvériség.
Előesti imádság
