Szent Dávid próféta emléknapja – neki tulajdonítanak
több zsoltárt; ősidőktől fogva a zsoltárokból táplálkozik a zsidók és a
keresztények imádsága
Becket Szent Tamás emléknapja, aki az
igazságosságnak és az Egyház méltóságának védelmezője
Boldog Salkaházi Sára emléknapja, akit
1944-ben ezen a napon lőttek a Dunába, mert zsidó asszonyok és lányok életét
mentette
1Ján 2,3–11 – Aki szereti testvérét,
megmarad a világosságban
3Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait. 4Aki azt mondja: »Ismerem őt«, de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság. 5Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. 6Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy is kell élnie, ahogyan ő élt.
Az új parancs
7Szeretteim! Nem új parancsot írok nektek, hanem régi parancsot, amelyet kezdettől fogva ismertek. A régi parancs az ige, amelyet hallottatok. 8De új parancsot is írok nektek, s ez rá is, rátok is vonatkozik, mert a sötétség elmúlt, és az igaz világosság világít már. 9Aki azt mondja, hogy világosságban van, és testvérét gyűlöli, az még most is a sötétségben van. 10Aki szereti testvérét, az a világosságban marad, és nem okozza testvére bukását. 11De aki gyűlöli testvérét, az sötétben van, a sötétben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.
János első levelének ez a szakasza a
szeretet szavait tárja elénk, amelyek Jézus születésének misztériumából
fakadnak. Az evangélista a Nikodémussal folytatott beszélgetésben is felidézi
ezt: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy
aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Erősen
összefügg ez az üdvösség vágyával, amely mélyen gyökerezik minden ember
szívében. Olyan vágy ez, amely nyugtalanít minket. De éppen ez a nyugtalanság
az első lépés ahhoz, hogy kilépjünk önmagunkból. János apostol megmutatja az Úr
megismerésének egyszerű útját. Nem ki tudja, milyen erőfeszítésekre van
szükség, hanem egyszerűen arra, hogy tartsuk meg parancsait. Aki meghallgatja
és gyakorlattá teszi szavát, az Istenben marad. János egészen odáig megy, hogy
azt írja: „Isten szeretete valóban tökéletes” az ilyen emberben. Nem mi vagyunk
tökéletesek a képességeink révén, hanem a szeretet tökéletes, amelyet maga
Isten ajándékozott nekünk. Aki befogadja ezt a szeretetet, az maga is a
tökéletesség útján jár, mert Isten szeretete vezeti. A karácsony Isten
szeretetének megtestesülése. Jézussal feltűnt „az igazi világosság”, amely
eloszlatja a világot elborító sötétséget, és új történet veszi kezdetét. Isten
szeretetének világossága készteti arra a hívőket, hogy mindenkit szeressenek,
kivétel nélkül, még az ellenségeinket is. Aki nem fogadja be, nem éli meg ezt a
szeretetet, az „a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség
megvakította”. A szeretet evangéliuma az igazi újdonság, amely megváltoztatja a
világot.
