Boldog Charles de Foucauld emléknapja,
"mindenki testvére", akit 1916-ban az algériai sivatagban öltek meg,
ahol imában és testvéri közösségben élt a tuareg néppel
Lk 21,34–36. Virrasszatok szüntelenül
34Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek a tobzódásban és részegségben, s az élet gondjai között, és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen. 35Mert mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik az egész föld színén laknak. 36Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.«
A ma
hallott szakasszal lezárulnak a végső időkkel kapcsolatos beszédek Lukács
evangéliuma szerint, és egyben az egyházi év is véget ér. Jézus Jeruzsálembe
érkezése óta minden nap a templomban tanított, este pedig egy olajligetbe
húzódott vissza imádkozni. Most is azt mondja a tanítványoknak, hogy
„Virrasszatok hát és imádkozzatok." Nemcsak szavakkal mondja, hanem egész
életével is. Jól tudja, hogy a döntő és nehéz pillanatok előtt szükség van a
figyelemre és az éberségre. Lukács evangélista úgy mutatja be az imádságot,
mint a tanítvány valódi tevékenységét. A tanítványét, aki virraszt, hogy
befogadhassa a szíve ajtaján kopogtató Urat. Az imádság nemcsak hogy távol
tartja a gonoszt, hanem erőt is ad ahhoz, hogy legyőzzük, és mindenekelőtt
megszabadít attól, hogy mindig csak magunkra figyeljünk. Segít felemelni a
tekintetünket a magasság felé, az Úrhoz, aki érkezik. Jézus pedig arra buzdít,
hogy szüntelenül imádkozzunk. Nekünk, szegény, korlátok közt élő embereknek a
szüntelen imádság egyenlő a mindennapi imádsággal. Igen, a mindennapi imádságban
van az a hűség, amit az evangélium elvár tőlünk, és ami a tanítványt elvezeti
Istenhez. Mindennap „meg kell jelennünk az Emberfia előtt", és vele együtt
kell a mennyei Atyát megszólítanunk, ahhoz, hogy belekóstolhassunk a vele való
végső találkozás örömébe. Az egyház liturgiája átkísér minket az új liturgikus
évbe, miután segített bennünket a történelem céljáról való elmélkedésben. Majd
pedig felhívja valamennyiünk figyelmét az imádság központi helyére és arra,
hogy állhatatosan tartsunk ki benne, mert ez a biztosíték, hogy találkozásunk
az Úrral végleges, örök időkre szóló legyen.
Előesti imádság
