Iz 62,11–12; Zsolt 97 (96); Tit 3,4–7; Lk 2,15–20
A karácsony evangéliumában újra
elhangzanak az angyal szavai, amelyeket a pásztorokhoz intézett: „Ma
megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.” A pásztorok
pedig gyorsan, késlekedés nélkül útra keltek a Gyermekhez. Minket is hív, hogy
csatlakozzunk a pásztorokhoz: késlekedés nélkül tegyük félre büszkeségünket, és
menjünk, nézzük meg a Gyermeket, aki pólyába takarva fekszik a jászolban: ő
maga az Isten, aki az égből szállott alá – és minket is be akar vonni megváltó
tervébe. Ezzel a Gyermekkel új történet kezdődik, a pásztorok kicsiny
csoportjával, az alázatosok és megvetettek maroknyi csoportjával.
A karácsony azt kéri tőlünk, a Gyermekkel
együtt mi is szülessünk újjá, hogy újjászülethessen oly sok ember reménye:
abban a Gyermekben – ahogy Pál apostol írja Titusznak – minden embert „üdvözítő
Istenünk jósága és emberszeretete” jelent meg. Karácsonykor, embertelen
világunk éjszakájában Isten jósága és emberszeretete jelent meg. Isten jósága
és emberszeretete olyan, mint a világosság, amelyről Izajás jövendölt: „A nép,
amely sötétben jár, nagy fényességet lát… Nagy ujjongással töltöd el őket,
kitörő örömet adsz nekik.” Bizony: az ujjongás és a kitörő öröm kiáradásának
lehetünk tanúi, ha hagyjuk, hogy ez a Gyermek megérintse a szívünket. Ezt
láthatjuk a karácsonyi ebédek szép hagyományában, amely immár több évtizede oly
sok szegényt, elesettet, időseket, betegeket, magányosokat gyűjt egybe ezen a
napon egyetlen asztal köré. Azt is mondhatnánk, hogy Jézus maga terít nekik
asztalt. Ezért szállt alá a mennyből. Ő, aki részesült abban a keserű
tapasztalatban, hogy nem jutott neki hely, immár oly sok év óta – a
legkülönbözőbb formákban – saját házában készít nekik lakomát születésének
ünnepén. Ezért jelenthetjük ki még nagyobb erővel, hogy a karácsony öröme
valóban a miénk és az egész népé.
Félelmeinket és rettegéseinket félretéve vegyük
magunkhoz ezt a Gyermeket, és induljunk el a világ útjain, „dicsőítve és
magasztalva Istent”. Segít majd, hogy felismerjük a Gyermek arcát az elesettek
és a szegények arcában, és gyarapodni fog az alázatosak és szegények népe,
amely tanúságot tesz mindenkinek Isten irgalmasságának nagyságáról.
Karácsonyi imádság
