Iz 35,1–10 – Keresni az Urat
1Örvendjen a puszta és a kiaszott vidék,
ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom! 2Virulva viruljon és ujjongjon,
ujjongva vigadjon!
Övé lett a Libanon dicsősége,
a Kármel és a Sáron fensége;
meglátják ők az Úr dicsőségét,
Istenünk fenségét. 3Erősítsétek meg a lankadt kezeket,
és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg! 4Mondjátok a remegő szívűeknek:
»Legyetek erősek, ne féljetek!
Íme, a ti Istenetek!
Eljön a bosszú, Isten megtorlása,
ő jön el, és megszabadít titeket.« 5Akkor majd kinyílik a vakok szeme,
és a süketek füle megnyílik. 6Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas,
és ujjong a néma nyelve;
mert vizek fakadnak a pusztában,
és patakok a sivatagban. 7A száraz vidék tóvá lesz,
és a szomjas föld vizek forrásává;
a tanyán, ahol sakálok hevertek,
benne nád és káka terem. 8Kiépített út vezet arra,
és szent útnak fogják hívni.
Nem jár rajta tisztátalan:
azoké lesz, akik a helyes úton járnak,
és balgák nem tévelyegnek rajta. 9Nem lesz ott oroszlán,
ragadozó vad nem lép rá,
nem is téved arra:
csak a megváltottak járnak rajta. 10Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek,
ujjongással jönnek a Sionra,
és örök örvendezés lesz a fejük felett;
vidámság és öröm tölti el őket,
s elfut tőlük a bánat és a sóhaj.
ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom! 2Virulva viruljon és ujjongjon,
ujjongva vigadjon!
Övé lett a Libanon dicsősége,
a Kármel és a Sáron fensége;
meglátják ők az Úr dicsőségét,
Istenünk fenségét. 3Erősítsétek meg a lankadt kezeket,
és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg! 4Mondjátok a remegő szívűeknek:
»Legyetek erősek, ne féljetek!
Íme, a ti Istenetek!
Eljön a bosszú, Isten megtorlása,
ő jön el, és megszabadít titeket.« 5Akkor majd kinyílik a vakok szeme,
és a süketek füle megnyílik. 6Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas,
és ujjong a néma nyelve;
mert vizek fakadnak a pusztában,
és patakok a sivatagban. 7A száraz vidék tóvá lesz,
és a szomjas föld vizek forrásává;
a tanyán, ahol sakálok hevertek,
benne nád és káka terem. 8Kiépített út vezet arra,
és szent útnak fogják hívni.
Nem jár rajta tisztátalan:
azoké lesz, akik a helyes úton járnak,
és balgák nem tévelyegnek rajta. 9Nem lesz ott oroszlán,
ragadozó vad nem lép rá,
nem is téved arra:
csak a megváltottak járnak rajta. 10Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek,
ujjongással jönnek a Sionra,
és örök örvendezés lesz a fejük felett;
vidámság és öröm tölti el őket,
s elfut tőlük a bánat és a sóhaj.
Izajás könyvének 35. fejezete – a 34.-hez
hasonlóan – öröménekkel zárja a Jeruzsálemhez és Júdához intézett prófétai
szavakat. De miért örvendjen az ember, amikor nehéz időket él? A nehézségek
láttán sokkal könnyebb beletörődni „elernyedt kézzel” és „roskadozó térddel”,
mint aki már nem hiszi, hogy valaha is hasznát vehetik egy jobb jövő
építéséhez; mint akinek szíve valóban elcsüggedt. Mennyi idős, mennyi törékeny
és szegény ember érzi a haszontalanság súlyát! Az Úr azonban nem hagyja magára
népét, nem akarja, hogy a beletörődés vegyen erőt rajta. Igéje reménységre
hívja, arra kéri, tekintsen a jövőbe és arra a műre, amit Isten még véghez vihet.
Nem minden van a mi kezünkben, de hozzájárulhatunk ahhoz, hogy jobb legyen a
világ és az élet, ha az Úrra hallgatunk, ha hiszünk szava csodájában, amit ha
befogadnak, megváltoztatja a történelmet: „Mondjátok a csüggedt szívűeknek:
Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek.” Bátorság, üzeni az Úr. Nem
kell félnünk, nem szabad beletörődnünk a rosszba. Semmi nem lehetetlen annak,
aki hisz, mert semmi nem lehetetlen Istennek. Igéje átalakít: „megnyílik a
vakok szeme, s a süketek füle hallani fog. Ugrándozik majd a sánta, mint a
szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong…” Hogyisne hagyatkoznánk Isten
ígéretére ezekben a nehéz időkben, amikor a gonosz felülkerekedni látszik, és
néha mintha elvesztenénk a reményt és nem találnánk válaszokat? Ha önmagunkba
roskadtunk, ha engedtünk a beletörődésnek, ha bizalmat szavaztunk annak, aki
csak a panaszkodásra és mások vádolására igyekezett rászoktatni minket, ha
olykor a szegényeket hibáztattuk saját bajainkért és korunk problémáiért, most
itt az alkalom, hogy meggondoljuk magunkat, és az Úrra bízzuk
bizonytalanságainkat, kételyeinket. Ő nem hagy minket magunkra, sem pedig
válasz nélkül. De mindenekelőtt hinnünk kell, vagyis rá kell hagyatkoznunk
szavára, meg kell hallgatnunk és életre kell váltanunk igéjét. Van jövőnk, van
remény a csüggedt szívűeknek. Mi is megláthatjuk, már mostantól kezdve, az Úr
dicsőségét, irgalmasságát cselekedeteiben.
Imádság a szegényekért
