A Guadalupei (Mexikó) Szűzanya emléknapja;
a trasteverei Filomenára emlékezünk, aki egy intézetben halt meg 1976-ban
Rómában; vele együtt emlékezzünk meg minden idős emberről, különösen azokról,
akik magányosan vagy intézetben élnek
Iz 40,25–31 – Az Úr erőt ad a fáradtaknak
25»Kihez hasonlíthatnátok engem,
hogy egyenlő volnék vele?« – mondja a Szent. 26Emeljétek a magasba szemeteket,
és nézzétek: ki teremtette ezeket?
Aki előhozza szám szerint seregüket,
és mindnyájukat nevén szólítja;
nagy ereje és erős hatalma miatt
egyikük sem marad el. 27Miért mondod, Jákob,
és miért szólsz így, Izrael:
»Rejtve van utam az Úr előtt,
és Istenem figyelmét igazságom elkerüli«? 28Vajon nem tudod? Vagy nem hallottad?
Örökkévaló Isten az Úr,
aki a föld határait teremtette.
Nem fárad el, és nem lankad el,
bölcsessége kifürkészhetetlen. 29Erőt ad a fáradtnak,
és az erőtlennek megsokasítja erejét. 30Elfáradhatnak a fiatalok, és ellankadhatnak,
s az ifjak is megbotolva eleshetnek; 31de akik az Úrban bíznak,
új erőre kapnak,
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak, és nem lankadnak el,
járnak, és nem fáradnak el.
hogy egyenlő volnék vele?« – mondja a Szent. 26Emeljétek a magasba szemeteket,
és nézzétek: ki teremtette ezeket?
Aki előhozza szám szerint seregüket,
és mindnyájukat nevén szólítja;
nagy ereje és erős hatalma miatt
egyikük sem marad el. 27Miért mondod, Jákob,
és miért szólsz így, Izrael:
»Rejtve van utam az Úr előtt,
és Istenem figyelmét igazságom elkerüli«? 28Vajon nem tudod? Vagy nem hallottad?
Örökkévaló Isten az Úr,
aki a föld határait teremtette.
Nem fárad el, és nem lankad el,
bölcsessége kifürkészhetetlen. 29Erőt ad a fáradtnak,
és az erőtlennek megsokasítja erejét. 30Elfáradhatnak a fiatalok, és ellankadhatnak,
s az ifjak is megbotolva eleshetnek; 31de akik az Úrban bíznak,
új erőre kapnak,
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak, és nem lankadnak el,
járnak, és nem fáradnak el.
Életünk során sokszor megfeledkezünk
valódi helyzetünkről: elvakít a gőg, és eltakarja előlünk azt a gyengeséget,
amely mindannyiunk életét meghatározza. És mégis hagyjuk, hogy a gőg vezéreljen
minket. Így szól a próféta a nemzetekhez: „Lám, a nemzetek olyanok előtte, mint
a vízcsepp a vödörben, csak annyit számítanak, mint porszem a mérlegen, a szigetek
íme annyit érnek, mint a porszem.” Ha pedig ez a helyzet a nemzetekkel,
mennyivel inkább mivelünk? A prófétai szó arra hív, hogy az Úr nagyságáról és
erejéről elmélkedjünk, emeljük föl tekintetünket önmagunkról az Úr nagy
tetteire, amelyeket szeretetből vitt végbe, s amelyek mindannyiunk és az egész
világ életében megmutatkoznak. Ez a tekintet megszabadít attól, hogy
bálványokhoz rohanjunk, amikről úgy hisszük, biztonságot és vigasztalást
adhatnak nekünk. És ne feledjük: saját énünk a legelső bálvány, szolgálatára mindannyian
kísértést érzünk. Van aki egyenesen én-imádatról beszél: saját énünk
imádatáról, amelynek oltárán az ember mindent feláldoz. A próféta kérdések
könyörtelen sorával ébreszt tudatára Istennek és az ő nagyságának. Egyedül az Úr
nagy, és egyedül ő kormányozza a világot: „Ő az, aki a földkerekség fölött
trónol… Ő az, aki a fejedelmeket is semmivé teszi, és megsemmisíti a föld
kormányzóit… alighogy gyökeret ver törzsük a földben: hirtelen csak rájuk fúj,
erre elszáradnak, aztán a szél, mint a pelyvát, elsodorja őket.” Aki az Úrban
bízik, segítséget és vigaszt talál, támaszra lel, és erő tölti el. A próféta
mindannyiunkat buzdít, fiatalokat és öregeket egyaránt: „akik az Úrban bíznak,
új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki,
járnak-kelnek, de nem lankadnak el.” Ő, a Teremtő a mi támaszunk és
segítségünk. Ne adjuk fel a reményt az élet fáradalmai között, hagyatkozzunk az
Úrra, és új erőt nyerünk, hogy szaladjunk jelenlétében.
