Ter
6,5–8;7,1–5.10 – Az emberek gonoszsága fájdalommal tölti el Istent
5Amikor azonban az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden gondolata folyton gonoszra irányul, 6megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében 7így szólt: »Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket!« 8Noé azonban kegyelmet talált az Úr előtt.
1Azt mondta erre az Úr Noénak: »Menj be a bárkába, te és egész házad népe, mert téged találtalak igaznak előttem ebben a nemzedékben. 2Minden tiszta állatból végy hetet-hetet, hímet és nőstényt, a nem tiszta állatokból pedig kettőt-kettőt, hímet és nőstényt, 3az ég madaraiból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy a magja megmaradjon az egész föld színén. 4Mert még hét nap, azután esőt hullatok a földre negyven napon és negyven éjen át, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amelyet alkottam!« 5Meg is tette Noé mindazt, amit az Úr megparancsolt neki.
0Amikor aztán eltelt a hét nap, elárasztották az özön vizei a földet.
A bibliai szerzők
tisztában vannak azzal, hogy a rossz nem Isten, hanem az ember műve. A
gyűlölet, a bosszú és a gőgösség érzéseinek bölcsője nem más, mint az emberi
szív legmélye. S már a Teremtés könyvének első fejezeteiből egyértelműen kitűnik,
mennyire átjárja az erőszakosság az emberi történelmet, szembefordítva az
embereket egymással. Az élet minden területét megmérgezi az emberek gonoszsága,
annyira, hogy „megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön, és bánkódott
szívében”. Még a Teremtő szíve is megszakad, látva az emberek és népek közt
egyre terjedő erőszakosságot. Az erőszak káoszba löki vissza a teremtést. Ez az
özönvíz magyarázata. Nem Isten büntetéséről van tehát szó. Az özönvíz csupán
következménye annak az emberek közt elharapódzó erőszaknak, amely
visszafordítja magát a teremtést azzal, hogy a zűrzavar állapotába taszítja. Ez
a történet a mi korunkban is érvényes. Elég, ha a számtalan ma is zajló
háborúra és azok drámai következményeire gondolunk, ahogy az is, ha a teremtett
világ vagy az emberi természet ellen elkövetett erőszakot és annak
következményeit tekintjük, vagy a kicsinyek és idősek életével való
visszaélést. A Szentírás ezen szakasza tehát a világ mai helyzetének néhány
vonását is felvázolja, amelyben az erőszak immár az élet meghatározó,
szokványos eleme lett, s feledésbe merült, hogy az erőszak csak erőszakot szül.
Az istenhívők, ahogy Noé is, arra kaptak meghívást, hogy Istennel járják
útjukat, és őt hallgassák, hogy képesek legyenek legyőzni a gonoszt, és
eltávolodni a romboló erőszaktól. Minden tanítvány, minden kicsiny keresztény
közösség arra kapott meghívást, hogy bárka legyen a világ viharos tengerén,
hogy felépülést és menekvést nyújtson sokaknak, különösen is a gyengéknek és a
szegényeknek, akik vigaszt és békét kérnek. A hívőknek s a keresztényeknek még
inkább feladatuk, hogy menedéket nyújtsanak az erőszak elől, kiutat az
ellenségeskedés és a rombolás káoszából. A bárkában újra feláll az az egység,
amelyért Isten a férfit és a nőt teremtette, az emberiségnek az az
egységessége, amelynek az Egyház az eszköze és szentsége kell hogy legyen,
ahogy a II. vatikáni zsinat mondja. Ha azt szeretnénk, hogy mindenki élete
derűs legyen, nincs más választásunk, mint hogy újraépítsük ezt az egységet,
amelyért Jézus maga is imádkozott, mielőtt halálra adták.
Imádság az Úr anyjával,
Máriával
