A
Santa Maria in Trastevere bazilikában ma a betegekért imádkoznak
Zsid
11,17–40 – Az ígéret földje felé
17Mivel hitt, azért ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; felajánlotta egyszülöttjét ő, aki az ígéreteket kapta, (Ter 22,1-2) 18mikor azt mondták neki: »Akik Izsáktól származnak, azokat hívják majd utódaidnak«. (Ter 21, 12G) 19Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes bárkit a halottak közül is feltámasztani; ezért fiát – előképül – vissza is nyerte.
20Mivel hitt az eljövendő dolgokban, azért áldotta meg Izsák is Jákobot és Ézsaut.
21Mivel hitt, azért áldotta meg a haldokló Jákob József mindkét fiát, és imádkozva borult rá botjának végére. (Ter 47,31G) 22Mivel hitt, azért emlékezett meg a haldokló József Izrael fiainak kivonulásáról, és rendelkezett csontjairól.
20Mivel hitt az eljövendő dolgokban, azért áldotta meg Izsák is Jákobot és Ézsaut.
21Mivel hitt, azért áldotta meg a haldokló Jákob József mindkét fiát, és imádkozva borult rá botjának végére. (Ter 47,31G) 22Mivel hitt, azért emlékezett meg a haldokló József Izrael fiainak kivonulásáról, és rendelkezett csontjairól.
A hit többi tanúja
23Mivel hittek, azért rejtegették szülei az újszülött Mózest három hónapig, mikor látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától.
(Kiv 2,2) 24Mivel hitt, azért utasította el Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó leánya fiának mondják. 25Inkább azt választotta, hogy gyötrelmet szenvedjen Isten népével, mint hogy az ideig-óráig tartó bűn gyönyörűségét élvezze. 26Az egyiptomiak kincsénél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát, mert a jutalomra tekintett.
(Zsolt 89,51-52) 27Mivel hitt, azért hagyta el Egyiptomot, s nem félt a király haragjától; mintegy látva a Láthatatlant, állhatatos maradt.
28Mivel hitt, azért ünnepelte a pászkát és a vérrel való meghintést, hogy ne érintse őket az, aki az elsőszülötteket megölte.
(Kiv 12,11.13.22-23) 29Mivel hittek, azért mentek át a Vörös-tengeren mint szárazföldön; mikor ezt az egyiptomiak is megkísérelték, elnyelte őket.
30Mivel hittek, azért omlottak le Jerikó falai, miután hét nap körüljárták azt.
31Mivel hitt, azért nem veszett el a hitetlenekkel a parázna Ráháb, aki békével befogadta a kémeket.
32És kit említsek még? Kifogynék az időből, ha beszélnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról, 33akik, mivel hittek, legyőztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből, diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát; 35asszonyok feltámadás által visszanyerték halottaikat. Másokat viszont kínpadra vontak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást nyerjenek, 36mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is; 37megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányva megölték őket, szerte bujdostak juhok és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva, 38akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben.
39És mindezeken, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem teljesült be az ígéret, 40mert számunkra Isten valami jobbat rendelt, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre.
(Kiv 2,2) 24Mivel hitt, azért utasította el Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó leánya fiának mondják. 25Inkább azt választotta, hogy gyötrelmet szenvedjen Isten népével, mint hogy az ideig-óráig tartó bűn gyönyörűségét élvezze. 26Az egyiptomiak kincsénél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát, mert a jutalomra tekintett.
(Zsolt 89,51-52) 27Mivel hitt, azért hagyta el Egyiptomot, s nem félt a király haragjától; mintegy látva a Láthatatlant, állhatatos maradt.
28Mivel hitt, azért ünnepelte a pászkát és a vérrel való meghintést, hogy ne érintse őket az, aki az elsőszülötteket megölte.
(Kiv 12,11.13.22-23) 29Mivel hittek, azért mentek át a Vörös-tengeren mint szárazföldön; mikor ezt az egyiptomiak is megkísérelték, elnyelte őket.
30Mivel hittek, azért omlottak le Jerikó falai, miután hét nap körüljárták azt.
31Mivel hitt, azért nem veszett el a hitetlenekkel a parázna Ráháb, aki békével befogadta a kémeket.
32És kit említsek még? Kifogynék az időből, ha beszélnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról, 33akik, mivel hittek, legyőztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből, diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát; 35asszonyok feltámadás által visszanyerték halottaikat. Másokat viszont kínpadra vontak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást nyerjenek, 36mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is; 37megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányva megölték őket, szerte bujdostak juhok és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva, 38akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben.
39És mindezeken, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem teljesült be az ígéret, 40mert számunkra Isten valami jobbat rendelt, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre.
A Zsidóknak írt levélben
folytatódik az istenhívők példáinak sora, méghozzá Izsák feláldozásának
történetével. Ábrahám Isten iránti engedelmességéről szólnak e sorok, amiben akkor
is kitartott, ha nem értette a neki adott utasítás mély értelmét. Mert hiszen
hívőnek is azt nevezzük, aki rábízza magát Istenre, s ha nem is érti a
történéseket, mégis tudja, hogy Isten nem fogja őt elhagyni. Ábrahám hiszi,
hogy ha Isten Izsák föláldozását kéri tőle, képes lesz majd visszaadni is őt
neki. Sőt – ahogy a szerző meg is jegyzi – „Isten képes a halottakat is
feltámasztani” (11,19). Ez az oly erős hit vezérelte Izsák, Jákob és József
pátriárkákat is. Ők halálos ágyukon megáldották fiaikat, biztosítva őket Isten
ígéretéről. Mózes életének menetét is a hit szabta meg. Már a szülei is erős
hitükről tettek tanúságot azzal, hogy nem engedelmeskedtek a fáraónak, és
megmentették fiúgyermeküket a haláltól. Mózes aztán az egyiptomi udvarban fölnevelkedve
a fáraó lányának fogadott fia lett, és a fényűző élet kényelméből követhette
üldözött és rabszolgaságba taszított népének sorsát. „Jézus gyalázatát” (13,13)
választotta, ahogy később a levél fogalmaz, az ószövetségi elbeszélést
szándékosan aktualizálva. Ezért tehát szembefordult a fáraóval, és félelem
nélkül kivezette a népet Egyiptomból. Mózesnek ebben a történetében a
keresztények a saját történetüket fedezhették föl. Őket is a birodalmi
törvények súlyos büntetései fenyegették, és sok igazságtalanságot és
megaláztatást kellett elszenvedniük. A hit segítségével azonban leküzdhetők a
nehézségek. Igaz volt ez az izraelitákra is, akik száraz lábbal keltek át a
tengeren, miközben az egyiptomiak a vízbe vesztek; Jerikó falai is ledőltek, s
csak az az egy utcanő menekült meg, aki a hírszerzőket befogadta, miközben a
város összes lakóját maguk alá temették a romok. A szerző ezután pontos
kronológiai vagy logikai sorrend nélkül egy összegző felsorolást ad a hit által
szerzett „sikerekről”: hősies cselekedeteknek, katonai győzelmeknek, politikai
sikereknek és holtak feltámadásának történeteit idézi fel. Meghívás ez a hívő
emberek számára, hogy ne feledjék, mekkora ereje van a hitnek, mely a
történelemben is megnyilvánul. Jézus is megmondta, hogy a hit, legyen bár olyan
kicsinyke, mint egy mustármag, „képes hegyeket megmozgatni” (Mk 11,23). Ezért
tehát a keresztényeknek nem szabad csüggedniük a gonosz erőszakosságával
szembesülve: a hit erősebb annál.
Imádság
a betegekért
