Ma
ünnepeljük Urunk bemutatását a templomban – emlékezzünk a két idős emberre,
Simeonra és Annára, akik hittel várták az Urat; imádkozzunk az idősekért; emlékezzünk
Kornéliusz századosra, az első pogány megtérőre, aki Pétertől kérte a
keresztséget
Lk
2,22–40 – Jézus bemutatása a templomban
22Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, 23amint az Úr törvényében írva van: »Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve« , (Kiv 13,2.12) 24és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: »Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát«. (Lev 12,8) 25Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. 27Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, 28karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt:
29»Most bocsátod el, Uram, szolgádat
a te igéd szerint békességben,
30mert látták szemeim
üdvösségedet, (Iz 40,5) 31melyet minden nép
színe előtt készítettél, (Iz 52,10) 32világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek«.(Iz 42,6; 49,6;Iz 46,13) 33Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. 34Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: »Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak 35– és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.«
36Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; 37nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. 38Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
39Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, a városukba, Názáretbe. 40A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.
29»Most bocsátod el, Uram, szolgádat
a te igéd szerint békességben,
30mert látták szemeim
üdvösségedet, (Iz 40,5) 31melyet minden nép
színe előtt készítettél, (Iz 52,10) 32világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek«.(Iz 42,6; 49,6;Iz 46,13) 33Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. 34Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: »Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak 35– és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.«
36Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; 37nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. 38Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
39Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, a városukba, Názáretbe. 40A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.
Urunk bemutatása azon kevés
ünnepek egyike, amelyet a keleti és a nyugati egyház együtt ünnepel. Már az
első évszázadokban „ünnepélyes találkozásként” említették Jeruzsálemben ezt a
napot. A város utcáin körmenet emlékeztetett rá, hogy a Szent Család az
újszülött Jézussal Betlehemből Jeruzsálembe utazott. A körmenet ma is
hozzátartozik a liturgiához. A X. századtól kezdve a gyertyák megáldása is
társult hozzá, ekkor lett az ünnep neve a népnyelvben gyertyaszentelő. A fény,
amit kezünkbe adnak, egyesít bennünket Simeonnal és Annával, akik befogadták a
gyermeket, a fényt, amelyet az Úr készített „világosságul a nemzetek
megvilágosítására”.
Simeon Izajás
próféta könyvének 42. és 49. fejezetében fellelhető szavaival énekelt, melyek
az Úr szolgájáról szólnak. Simeon igaz és istenfélő ember volt, „várta Izrael
vigaszát”, érezte a feléje érkező tűz melegét: „A Lélek indítására a templomba
ment… karjába vette, és áldotta az Istent”. Máriához és Józsefhez hasonlóan, s
őket követve Simeon is karjába vette a Gyermeket, és olyan határtalan öröm
töltötte el, hogy szívéből a Biblia egyik legszebb imádsága szállt fel: „Most
bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem
üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok
megvilágosítására” (Lk 2,29–32). Simeon idős, csakúgy, mint Anna prófétaasszony
(akinek korát meg is mondja az evangélium, nyolcvannégy esztendős volt).
Mindketten Izrael egész népét és az egész megváltásra váró emberiséget
képviselik, de megláthatjuk bennük az előrehaladott korú embereket is, minden
idős embert. Valóban: Simeon és Anna példát adnak arra, hogyan kell idősként
élni. Egyre több korban előrehaladott férfit és nőt látunk a mi társadalmunkban
is, akik immár szomorúan gondolnak saját jövőjükre. Egyetlen vigaszuk, ha van
még egyáltalán, hogy tovatűnt ifjúságukat sírják vissza. A mai evangélium azt
hirdeti, az időskor nem azért van, hogy szomorúan elszenvedjük; hanem hogy
reménységgel telve éljük meg.
Előesti imádság
