Február 25., hétfő


Sir 1,1–10 – A bölcsesség eredete


1Minden bölcsesség az Úrtól, Istentől van,
és vele volt mindig, öröktől fogva.
2A tenger fövenyét, az esőcseppeket, az örökkévalóság napjait
ki tudná megszámlálni?
Az ég magasságát, a föld szélességét, az óceán mélységét
ki tudná megmérni?
3Isten mindent megelőző bölcsességét
ki tudná megvizsgálni?
4Mindennél előbb teremtette a bölcsességet,
s a bölcs értelem öröktől fogva van.
5A bölcsesség forrása Isten igéje a magasságban,
útjai öröktől fogva való parancsok.
6Kinek tárták föl a bölcsesség gyökerét,
és ki ismerte meg fortélyait?
7Ki előtt tárult fel,
ki előtt nyilvánult meg a bölcsesség tanulsága,
és ki értette meg sokféle útját?
8Egy a fölséges, mindenható Teremtő,
a hatalmas király, a szerfölött félelmetes:
Isten, aki trónján ül és országol.
9Ő teremtette azt a Szentlélek által,
ő az, aki látta, számba vette s megmérte,
10és kiöntötte minden művére,
minden testre az ő adománya szerint,
és adta azoknak, akik szeretik őt.

Sirák fiának könyve, amely talán az Ószövetség utolsóként megírt része, a bölcsesség egyszerű leírásával kezdődik. A szerző mindenekelőtt tisztázza, hogy a bölcsesség kezdetektől fogva Istentől származik. Egyenes összefüggést állít fel a bölcsesség és Isten szava között: a mennyei Isten igéje a bölcsesség forrása. Isten igéje valóban a bölcsesség forrása, „világosság utamon”, ahogy a 119. zsoltár mondja (105. vers). Ilyen értelemben ez a könyv olyan, mint nagyszerű tanítás, amely segít bennünket az élet számos vetületéről elmélkedni. Persze vannak benne olyan szakaszok, amelyek korának kultúráját bírálják, de minden egyes oldalát olvasva arra kapunk meghívást, hogy fölfedezzük a bölcsesség erejét, amely az élet kultúrájává, világfelfogássá válik. Az a hit, amely nem segít megértenünk a történelmet, félő, hogy terméketlen és elégtelen marad a rá váró kihívások előtt. Sirák fia végső soron egy olyan időszakban – a hellenisztikus korban – ír, amit a maga módján szintén globalizált kultúra jellemzett. Elemzései és bölcsessége a hívő embernek azokat az erőfeszítéseit jeleníti meg, amelyek révén kapaszkodót keres magának a létezés mély redői és a teremtett világ törvényei között. Az Úr nem akar kizárni bennünket a bölcsességből, sőt nagylelkűen adományoz nekünk belőle, hogy fölfedezhessük és megoszthassuk: „kiárasztotta minden műveire. Bőkezűen juttat belőle minden testnek, ajándékul adja azoknak, akik őt szeretik.” Élnünk kell ezzel a nagylelkű felajánlással, hogy az Istentől származó bölcsesség segíthessen a történelem és a teremtett világ redői közé férkőznünk, hogy jobban megismerjük és közvetíthessük Isten bölcsességét mindenkinek. Ehhez be kell fogadnunk, keresnünk és kutatnunk kell a bölcsességet. Ez az a feladat, amely ránk, emberekre vár, amikor Isten igéjének ajándékával találkozunk. Hogy soha ne hagyjunk fel a történések hátterében a történelem értelmének és irányultságának keresésével, s így befolyásolhassuk annak menetét.

Imádság a szegényekért