Február 1., péntek

Zsid 10,32–39 – Okok a kitartásra

A Szent Kereszt imádsága

32Emlékezzetek vissza a hajdani napokra, amikor, miután megvilágosodtatok, a szenvedések kemény küzdelmét álltátok ki, 33s részint gyalázásokban és szorongatásokban látványul szolgáltatok, részint pedig azoknak, akikkel így bántak, társai lettetek. 34Mert részetek volt a foglyok szenvedésében, és javaitok elrablását is örömmel viseltétek, tudva, hogy jobb és maradandó javatok van. 35Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, mert nagy lesz annak a jutalma. 36Béketűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát megtegyétek, s elnyerjétek az ígéretet.
37Mert még egy kis idő,, s az, aki eljövendő, eljön és nem késik. (Iz 26,20;Hab 2,3G) 38Az én igazam a hit által élni fog; 
de ha meghátrál, 
a lelkem nem leli benne kedvét. (Hab 2,4G) 39Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás gyermekei a romlásra, hanem a hité az élet elnyerésére.

A Zsidókhoz írt levélnek ezt a részét olvasva megértjük, mennyire nehéz időket éltek meg az akkori közösségek, melyeket az üldöztetés és sokféle nehézség sújtott. Bizonyára voltak, akik engedtek a nyomásnak, vagy lanyhult a tanúságtételük, talán mert inkább a maguk módján élték meg kereszténységüket, s ezáltal az kevésbé jelentőségteljes és kevésbé prófétai lett. A szerző emlékezteti őket, milyen tüzes lelkesedés volt rájuk jellemző megtérésük idején, amikor bármilyen áldozatra készen álltak az evangélium melletti tanúságtétel érdekében: nemcsak hogy nem hátráltak meg a nehézségek és veszélyek láttán, de közösen és örömmel állták azokat. Fölidézi nekik, amikor még „szidalmazásnak és szorongatásnak” voltak kitéve, egymás között pedig mély szolidaritásban éltek: „Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elkobzását is örömmel elviseltétek”. E mögött a bátorság mögött annak tudata állt, hogy „értékesebb és maradandóbb javakkal rendelkeztek”. Sajnos a kezdeti hév – vagy ahogy a Jelenések könyve mondaná: „a kezdeti szeretet” – kihűlt, s a helyére lustaság telepedett, mely eluralkodott az evangélium követésében, a beletörődés lelkülete lett úrrá rajtuk a nehézségek idején. Ezt a megalkuvást mi is jól ismerjük, bár nem élünk olyan ellenséges környezetben, mint az akkori keresztények, mégis könnyen feladjuk a reményt és a harcot egy új világért. A szerző azonban arra szólít fel bennünket, hogy fedezzük fel újra az állhatatosság erényét, vagyis tartsunk ki az evangélium követésében, és ne hagyjuk veszni Istenbe vetett reményünket, amely a hívő ember valódi erejét jelenti, s ezáltal szilárdak maradhatunk az evangéliummal és annak tanítványaival szemben gyakran ellenséges világban is.

A Szent Kereszt imádsága