11akkor engedelmes fia leszel a Fölségesnek,
s ő anyádnál is jobban megkönyörül rajtad!
12A bölcsesség életet lehel fiaiba,
oltalmába fogadja azokat, akik keresik,
s előttük jár az igazság útján.
13Akik szeretik, az életet szeretik,
akik virradatkor keresik, kegyelmet találnak nála.
14Akik megragadják, azoknak élet jut osztályrészül;
ahová belép, ott áldásban részesít Isten.
15Akik szolgálnak neki, a Szentnek szolgálnak,
akik szeretik őt, azokat Isten is szereti.
16Aki hallgat rá, népek fölött ítélkezik,
aki figyel rá, biztonságban lakik.
17Aki bízik benne, el is nyeri,
és utóda bizton birtokolja;
18mert kísértően jár el vele,
s előbb próbára teszi őt;
19félelembe, rettegésbe ejti és megkísérti,
fenyítése sanyarúságával sújtja őt,
amíg csak ki nem próbálja gondolkodását,
s ő anyádnál is jobban megkönyörül rajtad!
12A bölcsesség életet lehel fiaiba,
oltalmába fogadja azokat, akik keresik,
s előttük jár az igazság útján.
13Akik szeretik, az életet szeretik,
akik virradatkor keresik, kegyelmet találnak nála.
14Akik megragadják, azoknak élet jut osztályrészül;
ahová belép, ott áldásban részesít Isten.
15Akik szolgálnak neki, a Szentnek szolgálnak,
akik szeretik őt, azokat Isten is szereti.
16Aki hallgat rá, népek fölött ítélkezik,
aki figyel rá, biztonságban lakik.
17Aki bízik benne, el is nyeri,
és utóda bizton birtokolja;
18mert kísértően jár el vele,
s előbb próbára teszi őt;
19félelembe, rettegésbe ejti és megkísérti,
fenyítése sanyarúságával sújtja őt,
amíg csak ki nem próbálja gondolkodását,
és meg nem bízik benne.
Ebben a fejezetben a bölcsesség értékességének leírásával s az általa beérlelt gyümölcsökkel találkozunk, melyeket azok élvezhetnek, akik hűséggel keresik őket. A bölcsesség és Isten igéje kéz a kézben járnak Sirák fia könyvében. Előbbit keresni azt jelenti, utóbbira figyelünk. A szerző rögtön rámutat a bölcsesség titkára is: „Aki szereti, az az életet szereti”. Ezért kell keresnünk már a nap első óráitól, hogy aszerint, ne pedig a magunk feje szerint éljünk, ami mindegyikünk állandó kísértése, hiszen olyan könnyű saját bölcsességeinket megalkotni. Az igazi bölcsességet tisztelni, meghallgatni, ráhagyatkozni – ez az a meghívás, amit azért kapunk, hogy teljes életünk lehessen. Mennyire nagy szükség is van a bölcsességre, ami a keresés, meghallgatás gyümölcse, s ami abból a bizalomból születik, melyet bőkezű adományozójába vetünk. Szükségünk van rá ahhoz, hogy megértsük a kort, melyben élünk, s ahhoz is, hogy megismerjük önmagunkat. A szerző ugyanakkor tudja, hogy az Istentől származó bölcsesség megszerzése fáradozással jár. Nem tehetünk rá szert azonnal. Sőt, azt olvassuk, hogy a bölcsesség „kanyargós utakon vezeti először” birtoklóját, s hogy „hagyja, hogy félelem s rettegés szállja meg. Addig fegyelmezi, míg megbízhat benne.” Ez azt jelenti, hogy el kell fogadnunk a bölcsesség szerinti élet fáradalmait, s azt, hogy az ige, amely Istentől érkezik, nem mindig azonnal egyértelmű a számunkra, és hogy olyan fegyelmet kíván, amely bizony fáradságosnak is tűnhet. Ha azonban elfogadjuk ezeket a fáradalmakat, a bölcsesség megvidámítja és örömmel tölti meg az életet, segít kiszűrni a gonoszt és szégyelleni a bűnt. Van ugyanis olyan szégyen, ami valójában a helyes önismeret, a saját korlátok tudása, s ami ezért dicsőséget és kegyelmet hoz. Zárjuk szívünkbe ennek a gondolatmenetnek a gazdagságát, hogy mindannyian képesek legyünk vállalni azt a fáradságot, amit az Isten Igéjének iskolájában való előrejutásunk jelent.
Ebben a fejezetben a bölcsesség értékességének leírásával s az általa beérlelt gyümölcsökkel találkozunk, melyeket azok élvezhetnek, akik hűséggel keresik őket. A bölcsesség és Isten igéje kéz a kézben járnak Sirák fia könyvében. Előbbit keresni azt jelenti, utóbbira figyelünk. A szerző rögtön rámutat a bölcsesség titkára is: „Aki szereti, az az életet szereti”. Ezért kell keresnünk már a nap első óráitól, hogy aszerint, ne pedig a magunk feje szerint éljünk, ami mindegyikünk állandó kísértése, hiszen olyan könnyű saját bölcsességeinket megalkotni. Az igazi bölcsességet tisztelni, meghallgatni, ráhagyatkozni – ez az a meghívás, amit azért kapunk, hogy teljes életünk lehessen. Mennyire nagy szükség is van a bölcsességre, ami a keresés, meghallgatás gyümölcse, s ami abból a bizalomból születik, melyet bőkezű adományozójába vetünk. Szükségünk van rá ahhoz, hogy megértsük a kort, melyben élünk, s ahhoz is, hogy megismerjük önmagunkat. A szerző ugyanakkor tudja, hogy az Istentől származó bölcsesség megszerzése fáradozással jár. Nem tehetünk rá szert azonnal. Sőt, azt olvassuk, hogy a bölcsesség „kanyargós utakon vezeti először” birtoklóját, s hogy „hagyja, hogy félelem s rettegés szállja meg. Addig fegyelmezi, míg megbízhat benne.” Ez azt jelenti, hogy el kell fogadnunk a bölcsesség szerinti élet fáradalmait, s azt, hogy az ige, amely Istentől érkezik, nem mindig azonnal egyértelmű a számunkra, és hogy olyan fegyelmet kíván, amely bizony fáradságosnak is tűnhet. Ha azonban elfogadjuk ezeket a fáradalmakat, a bölcsesség megvidámítja és örömmel tölti meg az életet, segít kiszűrni a gonoszt és szégyelleni a bűnt. Van ugyanis olyan szégyen, ami valójában a helyes önismeret, a saját korlátok tudása, s ami ezért dicsőséget és kegyelmet hoz. Zárjuk szívünkbe ennek a gondolatmenetnek a gazdagságát, hogy mindannyian képesek legyünk vállalni azt a fáradságot, amit az Isten Igéjének iskolájában való előrejutásunk jelent.
Imádság a
szentekkel
