Február 26., kedd

Sir 2,1–11 – Az Úr szolgálata és félelme

1Fiam, ha Istennek szolgálni kívánsz,
légy állhatatos a jámborságban és az istenfélelemben,
és készülj fel a megpróbáltatásra!
2Alázd meg szívedet és légy állhatatos,
hajtsd füledet a bölcs igék befogadására;
ne légy elhamarkodott a kísértés napján!
3Viseld el, ha Isten késni látszik;
ragaszkodj Istenhez és tűrj,
hogy végül is gyarapodjon életed!
4Fogadd el mindazt, ami rád ki van szabva,
tűrd el, szenvedve bár,
és viseld békével megaláztatásodat,
5mert az aranyat és ezüstöt tűzben teszik próbára,
a kedves embereket pedig a megaláztatás kemencéjében.
6Bízzál Istenben, ő majd gondodat viseli;
remélj benne, akkor egyenes úton járhatsz,
maradj félelmében, és öregedjél meg benne!
7Akik félitek az Urat, várjátok irgalmát;
el ne pártoljatok tőle, hogy el ne essetek!
8Akik félitek az Urat, higgyetek benne,
akkor nem marad el jutalmatok;
9akik félitek az Urat, bízzatok benne,
akkor gyönyörűségtekre lesz az ő irgalma;
10akik félitek az Urat, szeressétek őt,
akkor szívetek felderül!
11Nézzétek, fiaim, az előbbi nemzedékeket,
és véssétek eszetekbe:
senki sem vallott szégyent, aki bízott az Úrban!

Isten szolgálata felkészültséget tesz szükségessé – nem olyan dolog ez, ami rögtönzés útján is elképzelhető volna. Mint minden fontos dolog az életünkben, ez is különleges figyelmet követel. Ez az értelme annak, amit a Sirák fia könyve mondani akar nekünk, figyelmeztetve azokat, akik Isten szolgálatára szánják el magukat. Ez a szolgálat nem garantál nyugodt életet, sőt, a szerző kísértésről és próbatételekről beszél. Az élet megpróbáltatásai pedig különböző módokon jelennek meg, és gyakran elbátortalanítanak bennünket vagy eltávolítanak az Úrtól, hogy aztán inkább saját képességeinkben vagy emberi erőforrásainkban keressük a megoldásokat. A Szentírás azt kéri, Isten igéjének hallgatásában és az ő félelmében éljünk. „Mindent, ami rád szakad, tűrj el békességgel, maradj hűséges a megaláztatásban. Mert az aranyat tűzben próbálják, a kiválasztottakat meg a balsors kohójában.” Ez nem azt jelenti, hogy Isten küldi a fájdalmas megpróbáltatásokat, hanem hogy úgy dönt, mellettünk marad az életben. Ez Jézus választása: minden emberi szenvedés mellett maradni, amit saját szenvedése által valósít meg. Ezért a megpróbáltatások idején az egyetlen feltétele annak, hogy ne bukjunk el az, ha az Úrra támaszkodunk: „Bízzál az Istenben: gondodat viseli, járj egyenes úton, és reménykedj benne”. Innen származik az Úr félelme, ami nem annyira félelem, hanem egyfajta odafigyelés az életre, amit Isten szeret és védelmez, hogy aztán Sirák fiával együtt mondhassuk: „Akik Istent félitek, jókat reméljetek, szüntelen örömet és irgalmasságot”. Az Úr félelme éppen ebben a bizalomban rejlik, amely arra vezet bennünket, hogy az élet legnehezebb pillanataiban rá bízzuk magunkat, s hogy abban a szeretetben éljünk, amely minden rossznál erősebb.

Imádság az Úr anyjával, Máriával