A
Santa Maria in Trastevere bazilikában ma a békéért imádkoznak
Ter
4,1–15.25 – Káin és Ábel
1Az ember aztán megismerte feleségét, Évát. Az fogant, megszülte Káint, és így szólt: »Embert kaptam Istentől!« 2Majd ismét szült: az öccsét, Ábelt. Ábel juhpásztor volt, Káin pedig földműves. 3Történt pedig számos nap múltán, hogy Káin ajándékot mutatott be az Úrnak a föld gyümölcséből. 4Ábel is áldozott nyája elsőszülötteiből és azok kövérjéből. Az Úr rátekintett Ábelre és ajándékaira, 5de Káinra és ajándékaira nem tekintett. Nagy haragra gerjedt erre Káin, és lehorgasztotta a fejét. 6Ám az Úr azt mondta neki: »Miért gerjedtél haragra, s miért horgasztod le a fejed? 7Nemde ha jól cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta!« 8Mindazonáltal Káin azt mondta Ábelnek, a testvérének: »Menjünk ki!« Amikor kint voltak a mezőn, Káin rátámadt testvérére, Ábelre, és megölte. 9Azt mondta ekkor az Úr Káinnak: »Hol van Ábel, a testvéred?« Ő így felelt: »Nem tudom. Talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek?« 10Azt mondta erre neki: »Mit műveltél? Testvéred vérének szava hozzám kiált a földről. 11Ezért légy átkozott e földön, amely megnyitotta száját, s befogadta öcséd vérét kezedből! 12Ha műveled, ne adja meg neked gyümölcsét! Kóbor bujdosó légy a földön!« 13Azt mondta erre Káin az Úrnak: »Nagyobb az én gonoszságom, hogysem viselhetném. 14Íme, ma kivetsz engem e föld színéről, el kell takarodnom színed elől, s kóbor bujdosó lesz belőlem a földön: így bárki megölhet, aki rám talál!« 15Azt mondta erre az Úr neki: »Korántsem lesz úgy, sőt bárki, aki megöli Káint, hétszeresen bűnhődik!« Jelt is tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje senki sem, aki rátalál.
25Ádám megismerte még a feleségét, s az fiút szült, és elnevezte Szetnek, mondván: »Másik magzatot adott nekem Isten Ábel helyett, akit megölt Káin!«
Az emberiség
történetét elejétől a testvérgyilkos harc bélyegzi meg. Ez Káin és Ábel
története. Káin erős ember, Ábel pedig, a testvére, szinte névtelen valaki.
Ábel neve ugyanis héberül annyit tesz: „lehelet”, „semmi”. Az ő neve és
létezése is abban nyilvánul meg, hogy egy másik ember „testvére”, Káiné. Egy
ember sem létezhet anélkül, hogy elfogadná, van testvére is, vele él, s úgy
képezi le világát, hogy elfogadja a benne rejlő másságot. Emberi mivoltunk
felismerése és megvalósulása nem lehetséges mások nélkül. Ábel pásztor volt,
nomád életvitelű ember, nem pedig földműves, mint Káin. Káin bűne abból sarjad,
hogy elutasítja Ábel másságát. Ebből fakad testvére iránti irigysége, az a
neheztelés, amely hamarosan az erőszakos halálhoz vezet. A héber szövegben Káin
a testvére ellen fordul, de anélkül, hogy egyetlen szót is szólna. Mikor az
irigység, a harag kialakul az emberben, mikor neheztelés alakul ki benne, többé
nem képes beszélni, nem akar beszélni. Az ellenségeskedés pedig addig mélyül,
hogy a végén a másik meggyilkolásához vezet. Káin az egyetlen akar lenni: ehhez
a másikat, a fivért el kell söpörnie. Isten azonban ismét közbelép. Megkeresi
Káint, s megkérdi tőle: „Hol van a testvéred…?” Olyan kérdés ez, amely minden
ember szívének mélyéig ereszti gyökereit. Nem élhetünk egyedül. Arra lettünk
teremtve, hogy együtt legyünk. Isten hangja ezért mindig a testvérről feltett
kérdés. Mondhatni, Istené minden olyan férfi és nő kiáltása, akik segítséget és
támogatást kérnek, akik szeretetért könyörögnek. „Hol van a testvéred?” – olyan
kérdés ez, amelyet Isten ma is újra meg újra föltesz annak a világnak, amely
megbotránkozás nélkül fogadja el az erőszakot, s amely elkerülhetetlen tényként
gondol a háborúra, s az élet normális dimenziójaként a megosztottságra. Igen, a
sok ártatlan férfi és nő vérének hangja – csakúgy, mint Ábelé – eljut egészen
Istenig. Isten pedig visszafordítja hozzánk, és emlékeztet minket, hogy
mindannyian egymás fivérei és nővérei vagyunk. Minden emberölés
testvérgyilkosság is, minden háború testvérek közötti harc is.
Imádság a
békéért
