Szent
Skolasztikának (†547 körül), Szent Benedek nővérének emléknapja; vele együtt
emlékezzünk a női remetékre, a szerzetesnőkre, és minden nőre, aki az Urat
követi
Iz
6,1–2a.3–8; Zsolt 137; 1Kor 15,1–11; Lk 5,1–11
„Mindenüket elhagyva követték
őt.” Így végződik a mai evangéliumi szakasz. S mondhatni, ez a halfogás igazi
csodája. Jézus az első emberhalász. Szinte ostromolják őt az emberek: „a tömeg
áradt hozzá” – írja a szöveg. Ugyanakkor az elcsigázott és kimerült emberek,
akik olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, végre találtak valakit, aki
az életükhöz tudott szólni. Sokan sietnek, furakodnak oda hozzá, igyekeznek
megérinteni, szinte már veszélybe sodorják, a tó felé lökik. Jézus nem
távolodik el, mint aki viszolyog a tömegtől. Lát ott két bárkát kikötve, és
kéri, hogy beszállhasson az egyikbe, Simonéba. És a hajóból beszélni kezd a
néphez. A bárkából így szószék lesz, ahonnan Jézus tanítja a tömeget. Jézus, a
Mester (Krisztosz Didaszkalosz) a keresztény élet meghatározó ikonja.
Péter hajója pedig csak Jézus
tanítása után tud majd „a mélyre evezni”, behatolni az élet mély vizébe. Ennek
a hajónak az ereje (és a legénység minden tagjáé is) Jézus parancsából
származik. Nem számít, hogy a kapott parancs emberi ésszel felfoghatatlan és
furcsa: „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit”. A tanítvány
rögtön hozzáteszi: „de a te szavadra kivetem a hálót”. A Jézus szava iránti
engedelmesség teszi lehetővé a rendkívüli halfogást: „és így is tett
(engedelmeskedett), s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló”. A mi
világunkat, a mai világot is ez a mély víz jellemzi, ahogy VI. Pál pápa
szerette mondani. Ennek a világnak erre a hajóra és ezekre az evangélium iránt
engedelmes halászokra van szüksége. Kétségtelen, hogy a hívőknek (minden
kereszténynek, kicsiknek és nagyoknak), különösen napjainkban, újra rá kell
találniuk Péter hitére. Nem az a lényeg, hogy tisztának, makulátlannak érezzük
magunkat. Péter biztosan nem volt mentes a bűntől, sőt, az evangéliumban
gyakran gyengének, még árulónak is láthatjuk. De Péter képes térdre borulni.
Ez az ember, akit az evangélium
Jézus előtt térdelve mutat be nekünk, az igazi hívő képmása. Péter felismeri
Jézusban a Kürioszt, élete valódi Urát. Ezért leborul és felkiált: „Menj el
tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok”. A bűnös ember imádsága ez, aki rátalál
Istenre. Istenre, aki tele van szeretettel és együttérzéssel, soha nem
távolodik el a bűnöstől. Épp ellenkezőleg: közel lép hozzá, akár a keresésére
is indul. Jézus, akit Isten küldött, nem azért jött, hogy igazakkal vegye körül
magát, hanem bűnösökkel; nem az egészségesekhez, hanem a betegekhez jött el.
Imádság
az Úr napján
