Boldog
Óscar Arnulfo Romero érsek, vértanú emléknapja –1980-ban az Eucharisztia
bemutatása közben, az oltárnál ölték meg; a Fosse Ardeatine-i mészárlás
emlékezete – 1944-ben e napon gyilkoltak meg a nácik 335 embert Rómában
Kiv
3,1–8.13–15; Zsolt 102; 1Kor 10,1–6.10–12; Lk 13,1–9
A vasárnapi szentmise első olvasmánya leírja
Mózes élményét Hóreb hegyén. Itt „megjelent neki az Isten angyala a tűz
lángjában, egy égő csipkebokorban”: lángoló, de nem emésztő tűz volt. Ilyen
Isten szava: égeti az életünket, de nem pusztítja el; nyugtalanságot kelt bennünk,
de nem semmisít meg minket.
És az Úr azt mondja neki: „Láttam Egyiptomban
élő népem nyomorúságát és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát;
igen, ismerem szenvedését. Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam.” Mózes ott
áll a szeretet csipkebokra előtt, egy olyan tűz előtt, amely lángol, hogy
megszabadítsa népét. És az Úr, aki lángoló szeretettel szerette népét, azt
kérte Mózestől, segítsen neki. A Hóreb hegyén úgy jelent meg Mózesnek, mint
olyan Isten, aki közel van hozzá, vele jár az úton, soha nem hagyja el. Jézusban
éri majd el csúcspontját az a meghatározás, amit Isten adott magáról a Hóreben:
Jézus a végső égő csipkebokor. („Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi
mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!” – Lk 12,49.) Ő azt mondta tanítványainak:
„…én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,20).
Ez az evangéliumi szakasz úgy mutatja be
Jézust, mint szőlőművest, aki közbenjár a szőlősgazdánál, hogy megmentsen egy
fügefát. Ez a fa éveken keresztül nem hozott gyümölcsöt, és a dühös gazda ki
akarja vágatni. A szőlőműves kitartóan kéri, hogy a gazda várjon még egy
kicsit. Könyörgése eljut a gazdához, és meggyőzi őt. Ezzel a példabeszéddel
Jézus a mi életünkről szól, amely gyakran nem terem gyümölcsöt. Jézus
irgalmassága azonban megmenti, mert ő mindannyiunk védelmezője. Ám azt is kéri
tőlünk, hagyjuk, hogy megérintse szívünket. – A nagyböjt alkalmas idő arra,
hogy engedjük, az evangélium megérintse a szívünket.
Imádság
az Úr napján
