Urunk
születésének hírüladása, Gyümölcsoltó Boldogasszony; Boldog Omeljan Kovcs
görögkatolikus pap emlékezete, akit a majdaneki koncentrációs táborban
gyilkoltak meg, amiért az üldözött zsidók védelmére kelt
Lk 1,26–38
– Az angyal üdvözli Máriát
26Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, 27egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. 28Bement hozzá az angyal, és így szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.« 29Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. 30Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. 31Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. (Iz 7,14) 32Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, 33és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége«. (2 Sám 7,13; Iz 9,6) 34Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« 35Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. 36Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak,37mert Istennek semmi sem lehetetlen«. (Ter 18,14; Jób 42,2) 38Mária erre így szólt: »Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.« És eltávozott tőle az angyal.
Az Egyház liturgiája arra a napra akar ma
emlékeztetni minket, amelyen az Úr elküldte angyalát Názáretbe, hogy hírül adja
Máriának: ő lesz Jézus édesanyja. Az evangélium nem a jeruzsálemi templomba
visz el minket, mint amikor Keresztelő János születését adta hírül, hanem egy
nyomorúságos kunyhóba, egy magányos fiatal lányhoz. A neve is igen szokványos:
Mária. Az angyal belép, és üdvözli. Mária olyan, mint bármely más lány, faluja
szokásos mindennapjait éli. Isten tekintete mégis őrajta pihent meg;
fogantatásától fogva kiválasztatott arra, hogy ő legyen az Üdvözítő édesanyja.
Isten a fogantatásától kezdve őrizte, oltalmazta, gondját viselte, mondhatnánk
szépítgette, megtisztította minden szeplőtől, hogy befogadhassa az Úr Jézust.
Ezért mondhatja az angyal: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes!” Igen, Máriát Isten
szeretete tölti el. Ebben mindannyiunkat megelőz: ő az, aki úgy viszonozta ezt
a szeretet, hogy teljesen átadta magát az Úrnak. Alighogy meghallja az angyal
szavát, zavarba jön. Ám az angyal azonnal megnyugtatja: „Ne félj, Mária!
Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod
elnevezni.” Ez a hír még mélyebben felkavarja. Hiszen még nem él együtt
Józseffel, ezért ezt kérdezi az angyaltól: „Hogyan válik ez valóra, amikor
férfit nem ismerek?” Az angyal folytatja: „A Szentlélek száll rád, s a
Magasságbeli ereje borít be árnyékával”. El tudjuk képzelni, milyen érzések
kavarogtak ekkor Mária szívében! Nemet is mondhatna, és akkor nyugodtan
folytathatná megszokott életét. De így kivonta volna magát Isten látóhatárából.
Ha azonban igent mond, a legjobb esetben is leányanya lesz belőle. Csakhogy Mária
nem saját erejében, hanem kizárólag az angyal szavában bízik, és így válaszol:
„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint”. Ő – akit
elsőként szeretett ilyen nagyon az Isten – lesz az, aki az angyal szavára úgy válaszol,
hogy teljesen átadja magát. Ő, a hívők közül az első, példaként szolgál nekünk
arra, hogyan legyünk Isten szavának hallgatói. Engedelmessége az üdvösség
gyökere. Azon a napon, azzal az igennel megtört az ősszülők engedetlensége, és
megkezdődött a megváltás ideje. Máriával együtt tanuljuk meg szívünkbe fogadni
az evangéliumot, így veszünk részt a megváltás misztériumában.
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
