MTörv
4,1.5–9 – Gyakorlatra váltani az Úr törvényeit
Most pedig, Izrael, hallgass azokra a parancsokra és rendeletekre, amelyekre tanítalak, hogy megtartsd őket, s így élhess és elérhesd és birtokolhasd azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene majd nektek ad.
5Tudjátok, hogy parancsolatokra és rendeletekre tanítottalak titeket, amint az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy szerintük cselekedjetek azon a földön, amelyet elfoglalni készültök. 6Tartsátok meg tehát őket, és azok szerint cselekedjetek, mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmességtek bizonysága a népek előtt, hogy amikor meghallják mindezeket a parancsokat, azt mondják: ‘Íme, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet.’ 7Nincs is más ilyen nagy nemzet, amelyhez istenei olyan közel lennének, mint amilyen közel mihozzánk van a mi Urunk, Istenünk, valahányszor kérjük. 8Vagy melyik az a másik ilyen dicső nemzet, amelynek olyan szertartásai, olyan igazságos rendeletei lennének, mint ez az egész törvény, amelyet ma én szemetek elé tárok?9Gondosan vigyázz tehát magadra és lelkedre: el ne feledd azokat a dolgokat, amelyeket tulajdon szemed látott, ne távozzanak szívedtől egész életedben, ismertesd meg őket fiaiddal s unokáiddal.
Mózes törvénykönyvének szerzője, miután
felidézett néhány eseményt Izrael pusztai vándorlásának történetéből, azt
szeretné elérni, hogy a nép a tudatára ébredjen, mi a hivatása a világban. Ezt
azzal kezdi, hogy emlékezteti legfontosabb feladatára: az Úr hallgatására.
„Halld, Izrael”, szól Mózes a zsidókhoz. Ez pedig nem általános vagy udvarias
figyelmeztetés. Az izraelitáknak hallgatniuk kell Istent. Maga Isten döntött
úgy, hogy hozzájuk intézi szavait, ezért maga Isten várja el tőlük, hogy
meghallgassák e szavakat. Isten maga az, aki úgy döntött, hogy leszáll népe
közé, és végigvezeti történelmén, győzelmet adva neki a többi nemzet fölött. A
Tóra, a törvény pedig Izrael bölcsességének kincsestára, ezáltal lehet Isten
tanúja az emberek között. Minden izraelitának vállalnia kell, hogy továbbadja a
hitnek ezt a bölcsességét a következő nemzedékeknek, hogy az üdvösség története
kovász lehessen a nemzedékek váltakozásában. Ennek az igerészletnek a
középpontjában egy kijelentés áll, amelyet Mózes kérdés formájában fogalmaz
meg, amely vezérfonalként kíséri végig Izrael útját. „Hol van olyan nagy nép,
amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr?” Ám a törvény
megtartása, akkor éppúgy, mint a mi korunkban, csak úgy lehetséges, ha szabad
válaszként fogalmazódik meg Isten felé, aki szeretetében kiválasztott
bennünket, és szeretné, ha hozzá kötődnénk az egész világra vonatkozó üdvözítő
tervében. Ezért fontos, hogy a hívő hallgassa az Urat, és emlékezzen szavaira.
Mindig fenyeget a kísértés, hogy csak magunkat hallgassuk, egyedül a saját
dolgainkra emlékezzünk, és mindenek elé helyezzük saját aggodalmainkat. Ezért
elsődleges fontosságú az Úr meghallgatása. A Szentírás szavainak hűséges
hallgatása megszabadít attól, hogy önmagunk rabszolgái legyünk, eltávolít e világ
divatjaitól, az Úrhoz és szeretettervéhez kapcsol bennünket.
Imádság
a szentekkel
