Március 23., szombat

Mik 7,14–15.18–20 – Isten csodatettei az ő szeretetében nyilvánulnak meg

Előesti imádság

14Legeltesd botoddal népedet,
örökséged nyáját,
mely magányosan lakik az erdőségben,
a kertek közepén.
Legeljék Básánt és Gileádot,
mint a hajdankor napjaiban. 15Mint azon a napon, amelyen kivonultál Egyiptom földjéről,
csodálatos dolgokat mutatok majd neki. 

18Melyik isten hasonló hozzád,
aki megbocsátod a gonoszságot,
és elengeded örökrészed maradékainak bűnét?
Nem folytatja tovább haragját,
mert az irgalmasságot szereti. 19Ismét irgalmaz Ő majd nekünk;
leveszi rólunk gonoszságainkat,
s a tenger mélyére veti minden bűnünket. 

Ez a rész, amelyet elolvastunk Mikeás próféta könyvéből, a remény liturgiája, ahol különleges párbeszéd jön létre Izrael és Isten között. Az elején a próféta azért könyörög az Úrhoz, hogy lépjen föl népe körében, és ismételje meg az Egyiptomban végbevitt csodákat: „Mint azokban a napokban, amikor kivonultál Egyiptomból: mutass nekünk csodajeleket!” Igyekszik emlékezetébe idézni az okokat, amelyek miatt kéri közbelépését. Van egy alapvető ok: Isten irgalma. Mikeás itt egy rövid, de nagyon intenzív himnuszt sző mondandójába az irgalomról: „Melyik Isten olyan, mint te, aki elveszed a gonoszságot, és megbocsátod a vétkeket? Aki nem haragszol mindörökre, hanem kedved leled az irgalomban?” Azután mintegy a néphez fordulva a próféta egy rövid elmélkedést iktat be, aminek célja a remény felszítása: „Irgalmazz nekünk még ez egyszer” – kéri. Ezután két igen hatékony képpel mutatja meg, miképpen gyakorolhatja irgalmát az Isten: „tipord össze vétkeinket”, majd pedig, Istenhez fordulva: „vesd a tenger mélyére minden bűnünket”. Az Úr a tengerbe veszejti minden vétkünket és minden bűnünket. Hogyne hatódnánk meg – vonhatjuk le mindnyájan a következtetést – ezen a hatalmas szereteten, hogyne engednénk magunkat átölelni annak az Istennek, aki kész nem csupán arra, hogy elfelejtse, hanem arra is, hogy megsemmisítse bűneinket? Isten azért bocsátja meg Izrael vétkeit, mert ígéretet tett neki „ősidőktől fogva”, ezért mutatja meg ismét hűségét és jóindulatát. S mindez akkor tárul föl a maga teljességében, amikor elküldi Fiát a földre, hogy ő maga vegye a vállára minden bűnünk súlyát, és a kereszten elszenvedett halála révén véglegesen eltörölje bűneinket. Jézus arca az irgalom arca, ami megment.

Előesti imádság