MTörv 26,16–19 – Az Úr Izrael Istene
16Ma az Úr, a te Istened azt parancsolja neked, hogy tedd meg mindezeket a parancsokat és rendeleteket: tartsd meg tehát és teljesítsd őket teljes szívedből és teljes lelkedből. 17Te ma az Urat választottad, hogy Istened legyen, hogy az ő útjain járj, megtartsd szertartásait, parancsait s rendeléseit, s az ő szavának engedelmeskedj,18az Úr pedig ma téged választott, hogy tulajdon népe légy, amint szólt neked, s megtartsd minden parancsát,19s fennköltebbé tegyen téged minden nemzetnél, amelyet teremtett a maga dicséretére, hírnevére és dicsőségére, hogy szent népe légy az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta.«
Ez a részlet – Mózes törvénykönyvének tipikus nyelvezetével – hangsúlyosan kiemeli azt a különleges kapcsolatot, amely Izrael és az ő Istene között fennáll, vagyis a szövetséget: „Az Úr a te Istened”, Izrael pedig „az ő népe”. Ez a mózesi törvénykönyv és a rákövetkező bibliai könyvek teológiájának egyik központi eleme, Józsué könyvétől a Királyok második könyvéig. Izrael egész történetét végigkíséri ez a szoros kapcsolat Isten és Izrael között. Az Úr ezt a kis népet kiválasztotta, hogy nevére „szentelje”; vagyis különválasztotta a föld többi népétől, hogy saját népévé tegye, amint ezt a 7. fejezetben olvashatjuk. „Nem azért hajolt le hozzátok és választott ki benneteket az Úr, mert számban fölötte álltok az összes népnek, hiszen a legkisebb vagytok minden nép között, hanem mert szeretett benneteket az Úr.” Az Istennel kötött szövetségből következik a törvénye iránti hűség. A törvény pedig azzal veszi kezdetét, hogy az Úr szavának hallgatására hív. Ő „lesz a te Istened, de csak akkor, ha az ő utain fogsz járni, és megtartod törvényeit és parancsait, és meghallgatod az ő szavát”. Minden a meghallgatáson alapul. Izrael hitének megvallása, melyet mind a mai napig a zsidók imádkoznak, a következő szavakkal kezdődik: „Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr.” (MTörv 6,4.) A törvények megtartása, az Úr útján való járás csak akkor lehetséges, ha hozzáállásunkat az Úr szavának meghallgatása jellemzi. A nagyböjt alkalmas időszak arra, hogy elhagyjuk azt a szokásunkat, hogy csupán magunkat hallgatjuk, és az Úr elé álljunk, az élet szavát hallgatva. Csak ebben a perspektívában térhet meg a szívünk, csak így bízhatjuk az életünket Istenre, hogy ő legyen életünk egyetlen Ura. Ma éppúgy, mint Izrael idejében, az élet tele van olyan bálványokkal, elképzelésekkel, amelyek előtt leborulhatunk, sőt még az életünket is feláldozhatjuk értük. Sokan vannak a hamis próféták, akik nap mint nap beszélnek, hogy az emberek alávessék a szívüket a pénz, a siker, a dicsőség, a hatalom, a fogyasztás bálványainak. Isten szava az, amely megőriz minket az Úrral kötött szövetségben, és megóvja szabadságunkat.
Előesti imádság
