Dán
3,25.34–43 – Azarja imája a tüzes kemencében
25Azarja pedig ott állt, és a tűz közepén imádságra nyitotta ajkát és így szólt:
34Kérünk, ne szolgáltass ki minket végleg a te nevedért,
ne semmisítsd meg szövetségedet, 35ne vond meg tőlünk irgalmadat kedveltedért, Ábrahámért,
és szolgádért, Izsákért, és szentedért, Izraelért, 36akiknek azt mondtad és ígérted,
hogy megsokasítod ivadékukat mint az ég csillagait,
és mint a tengerpart fövenyét; 37mert kisebbek lettünk, Urunk, minden népnél,
és meg vagyunk ma alázva bűneinkért az egész földön. 38Nincs ez időben fejedelem, vezér vagy próféta,
sem égő-, sem étel-, sem hála-, sem illatáldozat,
sem hely a zsengeáldozatok számára előtted, 39hogy elnyerhessük irgalmadat;
de fogadd kegyesen megtört szívünket és alázatos lelkünket! 40Mint kosokból, bikákból
és ezernyi kövér bárányból álló égőáldozat,
olyan kedves legyen előtted ma a mi áldozatunk,
hiszen akik benned bíznak, meg nem szégyenülnek. 41Most teljes szívvel követünk és félünk téged,
és keressük kedvedet. 42Ne engedd, hogy szégyent valljunk,
hanem tégy velünk kegyességed és nagy irgalmasságod szerint. 43Szabadíts meg minket csodáiddal,
és dicsőítsd meg, Urunk, nevedet!
ne semmisítsd meg szövetségedet, 35ne vond meg tőlünk irgalmadat kedveltedért, Ábrahámért,
és szolgádért, Izsákért, és szentedért, Izraelért, 36akiknek azt mondtad és ígérted,
hogy megsokasítod ivadékukat mint az ég csillagait,
és mint a tengerpart fövenyét; 37mert kisebbek lettünk, Urunk, minden népnél,
és meg vagyunk ma alázva bűneinkért az egész földön. 38Nincs ez időben fejedelem, vezér vagy próféta,
sem égő-, sem étel-, sem hála-, sem illatáldozat,
sem hely a zsengeáldozatok számára előtted, 39hogy elnyerhessük irgalmadat;
de fogadd kegyesen megtört szívünket és alázatos lelkünket! 40Mint kosokból, bikákból
és ezernyi kövér bárányból álló égőáldozat,
olyan kedves legyen előtted ma a mi áldozatunk,
hiszen akik benned bíznak, meg nem szégyenülnek. 41Most teljes szívvel követünk és félünk téged,
és keressük kedvedet. 42Ne engedd, hogy szégyent valljunk,
hanem tégy velünk kegyességed és nagy irgalmasságod szerint. 43Szabadíts meg minket csodáiddal,
és dicsőítsd meg, Urunk, nevedet!
Ez a rész, amelyet most meghallgattunk, Azarja
imádságát idézi fel, amikor „a lángok között” kéri az Urat, hogy lépjen közbe
irgalmassága szerint. Felismeri az Istentől való elfordulás tragikus következményeit
Izrael számára: „Minden népnél kisebbek lettünk, Urunk, megaláztatásban van
részünk bűneinkért az egész földön. Most nincs fejedelmünk, sem prófétánk, sem
vezérünk, nincs sem égő-, sem véres, sem étel-, sem illatáldozat, de még hely
sem, ahová letegyük első termésünket.” Mondhatjuk, hogy ez történik a hívőkkel,
amikor elhagyják Istent, amikor alábbhagy a prófécia, kialszanak a látomások,
amikor az emberek világiasak lesznek, amikor a haszonszerzés logikáját, az
egyéni érdekeiket kezdik követni. Valóban az történik ilyenkor, hogy mindenki
csak saját feje után megy, és darabjaira hull minden szolidaritás. Éppen a nép
történetének ebben a tragikus pillanatában szólal meg az igaz ember imádsága, a
csekély maradéké, aki mindenkiért, az egész népért imádkozik. Ebben az
imádságban megsemmisül az önzés, még a vallásos indíttatású is. Azarja nem
önmagáért imádkozik, hanem az egész népért. Ez az értelme az imádságnak, melyet
minden ember békéjéért, gyógyulásáért, üdvösségéért mondunk. A hívő ember tudja,
hogy nem hiába imádkozik, hogy szavai nem az üres eget ostromolják csupán. Meghallgatja
őt Isten, aki hűséges. Azarja tudja, hogy szavai meghallgatásra találnak; nem
is annyira saját szavaiban bízik, mint inkább Isten hűségében: „ne taszíts el
minket végleg, ne bontsd fel a szövetséged. Ne vondd meg tőlünk irgalmadat.” Ez
az imádság a tűzben születik meg. Azarja szívében a szeretet tüze ég, és ezért
meri az ég felé küldeni imáját mint teljesen elégő áldozatot: „Áldozatunk
legyen ma… kedves színed előtt”. Azarja úgy áll előttünk, mint annak a hívőnek
a példája, aki nem szűnik kérni az Urat a testvéreiért, Isten egész népéért és
minden népért.
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
