MTörv
30,15–20 – A két út
15Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. 16Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz. Megsokasít és megáld téged azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz. 17Ha azonban elfordul szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, más isteneket imádsz és szolgálsz, 18akkor – íme, ma előre megmondom neked – elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon. 19Tanúul hívom ma az eget és a földet, hogy elétek tártam az életet és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is! 20Szeresd az Urat, a te Istenedet, engedelmeskedj szavának, ragaszkodj hozzá – hisz tőle függ életed és napjaid hosszúsága –, hogy sokáig lakhass azon a földön, amely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.«
Tegnap a hamvazási liturgián az Úr szenvedélyes
szavakkal buzdított minket: „Térjetek vissza hozzám teljes szívetekből”. Ez az
Úr örök vágya, amellyel fáradhatatlanul fordul felénk, hogy bevonjon minket
szeretettervébe. És természetesen várja a válaszunkat, várja, hogy mellette
döntsünk. A Második törvénykönyv – ebben a szakaszban, amely lezárja Mózesnek
az Úr nevében a néphez intézett beszédét – arra a hatalmas felelősségre
emlékeztet, amit az jelent, hogy a nép az Urat válassza: „Nézd, ma szemed elé
tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot”. A két út közötti
választás nem következmények nélküli. Hatalmas felelősségről van itt szó, amely
az egész nép létezésének minőségét meghatározza, nem csak a személyes
életminőséget. A jót és az életet választani azt jelenti, továbbra is áldottnak
és védettnek maradni. A rosszat választani azt jelenti, a boldogtalanság és a
halál mellett szavazni. Mózes ezért így folytatja: „Így hát válaszd az életet,
hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet,
hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá”. Az a döntés, hogy az Urat szeretjük,
azt jelenti, hűségesen hallgatjuk a szavát, „az ő útjain járunk”, „ragaszkodunk
hozzá”, vagyis egységben vagyunk vele. Ebből ered az áldás. A Második törvénykönyv
hosszú életről és javak birtoklásáról beszél, egy olyan látomásról, amit maga a
Biblia is vitat, főleg amikor az igaz ember szenvedéséről és korai haláláról
beszél, ahogyan például Jób vagy a Bölcsesség könyvében. Mindenesetre
kétségtelen, hogy az Úrral való közösség és szavának hallgatása széppé és
emberivé teszi az életet, és nagy bölcsességet jelent a világ számára. Ezt az
üzenetet Jézus magáévá teszi és kiteljesíti. Azok az ő tanítványai, akik
hallgatják és gyakorlattá teszik a szavait, mindennap. Tanítványnak lenni és az
Urat szeretni olyan döntés, amit mindennap meg kell újítani, különösen a
nagyböjt idején, erre a megtérésre alkalmas időben, amely segít fölemelni a
tekintetünket önmagunkról, hogy az Úr felé tekintsünk. Segít, hogy kövessük őt
a következő napokban, elkísérjük szenvedése, halála és feltámadása szent
napjain.
Imádság
az Egyházért
