Március 28., csütörtök

Jer 7,23–28 – Istentisztelet hűség nélkül

Imádság az Egyházért

23hanem ezt a parancsot adtam nekik: Hallgassatok szavamra, akkor Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek! Járjatok mindig azon az úton, amelyet parancsolok nektek, hogy jó dolgotok legyen! 24De nem hallgatták meg, és nem hajtották ide fülüket, hanem gonosz szívük megátalkodottságában annak tanácsai szerint jártak; hátukat fordították felém, nem pedig arcukat. 25Attól a naptól fogva, amelyen kijöttek atyáitok Egyiptom földjéről, mind a mai napig küldtem hozzátok valamennyi szolgámat, a prófétákat; nap mint nap, idejekorán küldtem. 26De nem hallgattak rám, és nem hajtották ide fülüket, hanem megkeményítették nyakukat, és még gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik. 27Ha elmondod nekik mindezeket az igéket, nem fognak rád hallgatni; ha szólítod őket, nem fognak válaszolni neked. 28Azért mondd nekik: Ez az a nemzet, mely nem hallgatott az Úrnak, az ő Istenének szavára, és nem fogadta meg az intelmet. Elveszett a hűség, eltűnt a szájukból.

Jeremiás szó szerint idézi azt a buzdítást, amelyet Isten intézett Mózeshez: „Hallgassatok a szavamra!” Sajnos azonban, amint gyakran megtörtént Izrael népével, és amint velünk is megtörténik, könnyű nem hallgatni rá. Akkor nem hallgatunk rá, amikor a saját meggyőződésünkre, megszokásainkra hagyatkozunk. Ilyenkor nem az Úrra bízzuk magunkat, ám ő mégis egyre csak küldi prófétáit, hogy beleharsogjanak a süket fülekbe, és feloldják az izraeliták szívének keménységét. Ez történik Jeremiással is. Az Úr jól tudja, hogy nemigen fogják őt meghallgatni. „És ha ezt elmondod is nekik: nem fognak rád hallgatni; hívhatod őket, úgysem felelnek.” Isten ismeri gyengeségünket és konokságunkat. De nem törődik bele, továbbra is törekszik rá, hogy megváltoztassa a szívünket, kitágítsa az értelmünket, hogy részeseivé tegyen gondolatainak és művének. Megváltoztatásunk érdekében olykor keményen bánik velünk. Azt kéri ezért Jeremiástól, hogy beszéljen világosan a néphez, ne rejtsen el semmit sem. Az a kitartás, amellyel az Úr elküldi prófétáit, hasonlít az evangéliumi példabeszéd magvetőjére, aki folyton csak szórja a magokat mindenfelé, abban a reményben, hogy gyökeret vernek, és akár gazdag gyümölcsöt is teremnek. Ez a bibliai szakasz rólunk is szól. Figyeljünk tehát oda az Úr szavára, őrizzük meg azt a szívünkben, és ültessük át a gyakorlatba! Az Úr ezt a módját választotta annak, hogy fölépítse országát.

Imádság az Egyházért