Március 29., péntek

Óz 14,2–10 – A visszatérés ideje

A Szent Kereszt imádsága

2Térj meg, Izrael, az Úrhoz, a te Istenedhez,
hisz bűnöd miatt buktál el! 3Vigyétek magatokkal e szavakat,
térjetek az Úrhoz,
és mondjátok neki:
»Végy el minden gonoszságot,
fogadd el a jót,
és mi majd ajkunk gyümölcsét áldozzuk néked. 4Asszúr ne segítsen nekünk,
lóra sem szállunk többé,
és kezünk alkotásainak
nem mondjuk többé: ‘Ó, Isteneink!’
Mert te megkönyörülsz az árván,
aki nálad talál irgalmat.« 5»Meggyógyítom hűtlenségüket,
és szívemből szeretni fogom őket,
mert haragom elfordult tőlük. 6Izraelhez olyan leszek, mint a harmat;
virul majd, mint a liliom,
és gyökeret hajt, mint a Libanon. 7Kiterjednek ágai,
és pompája olyan lesz, mint az olajfáé,
és illata, mint a Libanoné. 8Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak,
gabonát termelnek és rügyeznek, mint a szőlő;
hírneve olyan lesz, mint a Libanon bora. 9Efraim, mi köze neki a bálványokhoz?
én hallgatom meg és gyámolítom őt;
olyan leszek én, mint a zöldellő ciprus,
és tőlem való lesz a gyümölcs,
melyet rajtad találnak.«

10Aki bölcs, értse meg ezeket,
aki értelmes, lássa be ezt mind!
Bizony, egyenesek az Úr útjai,
s az igazak biztosan járnak azokon,
de a gonoszok elesnek rajtuk.

Ebben a nagyböjti időszakban a liturgia továbbra is arra buzdít minket, hogy térjünk vissza az Úrhoz. Igen, ez a visszatérés ideje. Ezt emeli ki Ózeás próféta könyvének jelen részlete is, amely így szól: „Izrael, térj vissza az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el”. Ez valóban alkalmas időszak arra, hogy magunkba szálljunk, és ismét megértsük, mennyire hatalmas az Isten irgalma, és mennyire meghatározó szava az életünk számára. Amikor a Szentírást hallgatjuk, újra megértjük, hogy bűnösök vagyunk, és megtanuljuk, miképp fordulhatunk az Úrhoz. A próféta így buzdítja a népet: „Hozzatok szavakat magatokkal, és térjetek vissza az Úrhoz”. Úgy is fogalmazhatunk, megmutatja, miképpen térhetünk hozzá vissza: teret engedünk az értelmünkben és a szívünkben Isten szavának, amellyel ő maga fordul hozzánk. A bűn ugyanis onnan indul ki, amikor elhagyjuk Isten szavának hallgatását, hogy más szavakra, más iránymutatásokra hallgassunk. Ózeás ezt úgy hozza az izraeliták tudtára, hogy az ajkukra adja azokat a szavakat, amelyekkel Istenhez fordulhatnak: „Asszíria nem segít rajtunk, lóra sem szállunk többé. Nem mondjuk kezünk alkotásának ezután: Te vagy a mi Istenünk.” Az Istenhez való visszatérés, amit a próféta és ez az időszak is kér tőlünk, éppen azt jelenti, hogy az Úr mellett állunk, és hallgatjuk az ő szavát. Ő pedig elismétli a számunkra: „Meggyógyítom hűtlenségüket, s szívemből szeretni fogom őket, elfordul tőlük haragom”. Úgy tűnik, hogy az Úr megelégszik a mi szerető közelségünkkel. Kimondhatjuk, valóban igen kevés elég ahhoz, hogy az Úr megenyhüljön irányunkban, és elárasszon barátságával: „Izraelhez olyan leszek, mint a harmat; virul majd, mint a liliom, gyökeret ereszt, mint a nyárfa. Hajtásai messze ágaznak, pompás lesz, mint az olajfa, s illatos, mint a Libanon.” Ezek a képek jól leírják, mennyire nagy és erős az Isten szeretete népe iránt. És szeretetének bősége magyarázza meg azt a féltékenységet is, amivel őrzi népét, amelyre minden barátságát árasztotta.

A Szent Kereszt imádsága