MTörv 26,4–10; Zsolt 90; Róm 10,8–13; Lk 4,1–13
Hagyomány, hogy a nagyböjti időt a megkísértésről szóló evangéliumi szakasz
vezeti be, bár az evangélisták által elbeszélt megkísértések a negyvennapos
böjt végén történtek, amikor Jézus ereje már a végéhez közeledett. Lukács úgy
írja: „ekkor” – amikor megéhezett – megkísértette a sátán. A kísértés,
mindenfajta kísértés a gyengeségünk, törékenységünk által megnyíló réseken át
férkőzik be hozzánk, mert ilyenkor, még ha vonzónak nem is, de észszerűnek
látszik. Egyébként pedig mi lehet annál helyesebb, mint megadni az evés
lehetőségét valakinek, aki negyven napig nem ehetett? Milyen természetes az
első megkísértés: „…mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!” Aztán
ugyanilyen természetesnek tűnik az a vágy, hogy az ember birtokolja a föld
országait: „Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom”. Elég lett volna, ha
Jézus leborul előtte. És gyakori kísértés az is, hogy megharagudjunk Istenre,
ha nem véd meg minket, ahogyan szeretnénk. „Vesd le magad innen, az angyalok
majd megvédenek!” – nagy kísértés, hogy Istent a szolgálatunkba állítsuk,
ahelyett hogy mi szolgálnánk neki, vagy megharagudjunk rá, amiért valami rossz
dolog történt velünk.
Három jelképértékű kísértésről van szó. Bizonyos értelemben bennük van
minden kísértés, amely az embert éri élete során. Magát Jézust sem csak ebben a
pillanatban érte utol a kísértés. Lukács megjegyzi, hogy a kísértő visszavonult
Jézustól „egy időre”, hogy aztán az Olajfák hegyén és a kereszten visszatérjen.
Jézus mindenben hasonlóvá tette magát hozzánk, még a kísértésekben is, de
legyőzte őket. Hogyan? Úgy, hogy minden alkalommal az Úr szavára bízta magát. A
kísértésekre adott válaszok maga is jelképértékűek: Isten szava a mi erőnk;
gyengék vagyunk, de általa a gonosz legyőzőivé válunk. Ilyen értelemben ez a
nagyböjti idő alkalmas arra, hogy újra fölfedezzük, milyen nagy ereje van Isten
szavának gyenge életünkben. Valóban „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem
minden tanítással is, amely az Isten szájából származik” (Mt 4,4).
Imádság az Úr napján
