Március 1., péntek

Sir 6,5–17 – Az igaz barátság



5Szép szó sok jó barátot szerez,
és megengeszteli az ellenségeket;
nyájas beszéd jó embernél bőven adódik.
6Sok emberrel élj egyetértésben,
de bizalmasod ezerből csak egy legyen!
7Ha barátot szerzel, próba árán szerezd,
és ne bízzál meg benne túl hamar;
8mert van, aki jó barát a maga idejében,
de nem áll helyt a szorongatás napján.
9Van barát, aki ellenséggé válik,
olyan barát, aki piacra visz
gyűlölséget, viszályt és szitkot.
10Van barát, aki asztaltárs,
de nem áll helyt a szükség napján.
11A barát, aki bejáratos,
egyenlőnek tartja magát veled,
és adja az urat házad népével szemben;
12amelyik azonban szerény előtted és színedet kerüli,
azzal egyetértő, jó viszonyban lehetsz.
13Tartsd magadat távol ellenségeidtől,
és légy résen barátaiddal szemben!
14A hűséges barát erős menedék,
aki ilyenre akad, kincset talál!
15Az igaz barátnak nincsen mása,
hűsége értékét nem lehet arannyal, ezüsttel mérni!
16A hűséges barát élet és halhatatlanság írja;
azok találják meg, akik félik az Urat.
17Aki féli Istent, jó barátnak is,
mert amilyen ő maga, olyan a barátja is.


Sirák fia könyve olyan képest fest elénk a barátságról, amely kérdéseket intéz hozzánk, és segít értelmezni a hétköznapokban megélt kapcsolatainkat. Néhány kijelentése talán meglepő lehet, de jól tesszük, ha engedjük, hogy faggasson minket Isten szava akkor is, ha másnak látjuk, mint amit keresztényként gondolunk. Például amikor arra hív, hogy tartsuk távol magunkat ellenségeinktől. Olvassuk végig ezt a bölcsességben és ugyanakkor realizmusban gazdag szöveget. Először a barátságnak egy olyan jellemzőjéről ír, ami a beszédre vonatkozik: a szép, szelíd beszéddel barátságokat köthetünk. Keménységgel és udvariatlansággal soha nem építhetünk barátságot. Aztán azt mondja, éljünk békében mindenkivel, de csak kevesek tanácsára hallgassunk. Különfélék a barátságok akkor is, ha nem vagyunk távolságtartók vagy megvetők, és minden kapcsolatunk békés. Építeni a barátságot fáradságos dolog, a nehéz pillanatokban próbatétel elé áll a baráti kapcsolat. „Van, aki asztalodnál ülve jó barátod, de balsorsod napján sehol sem találod” – van, aki a szép pillanatokban barát, de ha megalázó helyzetbe kerülsz, szégyell téged. A szakasz a hű barát dicséretével ér véget, akinek nincsen ára, aki erős támasz, vagyont ér, az élet balzsama. Megéri tehát időt szentelni a barátságra. Maga Jézus is barátainak nevezi tanítványait, akik már „nem szolgák”, és Ábrahámot és Mózest is Isten barátainak hívták. A végén a hű barátságot az istenfélelemmel köti össze: „ki az Urat féli, abból jó barát lesz”. Ha Isten előtt élünk, megkapjuk a bölcsességet ahhoz, hogy barátságban éljünk másokkal, a barátság kötelékeit építsük egy olyan világban, ahol a kötelékek nehezen tarthatóvá és ritkává is válnak. Mondhatnánk, hogy a barátság orvosság a magányra és győzelem az önzés fölött, mert olyanná formál minket, amilyen emberré Isten lett, vagyis az emberek barátjává.

A Szent Kereszt imádsága