Ez 18,21–28
– Eltávolodni a bűntől, hogy éljünk és meg ne haljunk
21Ha azonban a gonosz bűnbánatot tart minden elkövetett vétke fölött, megtartja minden parancsomat, és jog és igazság szerint jár: biztosan életben marad és nem hal meg; 22egyetlen elkövetett gonoszságáról sem emlékezem meg; igazságáért, amelyet cselekedett, élni fog. 23Vajon a gonosznak halálát akarom-e – mondja az Úr Isten –, és nem inkább azt, hogy megtérjen útjairól és éljen? 24Ha pedig az igaz elfordul igazságától és gonoszságot cselekszik mindazon utálatosságok szerint, amiket az istentelen el szokott követni, vajon élni fog-e? Semmiféle igazsága nem lesz emlékezetben, amit cselekedett; hűtlensége miatt, amit elkövetett, és bűne miatt, mellyel vétkezett, ezek miatt meg fog halni. 25Ti pedig azt mondjátok: ‘Nem igazságos az Úr útja!’ Halljátok tehát, Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos-e, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak? 26Mert ha az igaz elfordul igazságától, és gonoszságot követ el és abban hal meg, igazságtalanságában hal meg, amit elkövetett. 27És amikor az istentelen megtér istentelenségétől, amelyet elkövetett, és jog és igazság szerint jár el, megtartja életét. 28Mivel magába szállt és elfordult minden gonoszságától, amit elkövetett, biztosan életben marad és nem hal meg.
Ezekiel próféta egy közmondásra válaszol, amit
a fejezet elején olvasunk: „Az apák ették a savanyú szőlőt, és a fiak foga
vásik el tőle”. Arra is választ ad, amit a 19. versben olvasunk: „Miért nem
viseli a fiú az apja vétkét?” Nagyon elterjedt ma is az a gondolkodásmód, hogy
valakit családi gyökerei alapján vagy mások által elkövetett bűn miatt ítélünk
meg. S ez az ítélet gyakran olyan bélyeggé válik, amely az adott személyt egész
életére megjelöli. A próféta szava ezzel szemben világosan kifejti, hogy a jó
és a rossz közötti választás felelőssége mindig személyes felelősség. Senki sem
jó vagy rossz egy más által elkövetett bűn következtében, hacsak nem volt
valakinek a cinkosa. Sőt, kijelenti, hogy Isten hajlandó mindenkinek megbocsátani,
aki megtér, megváltoztatja a szívét és cselekedeteit, ha nem tesz többé
rosszat, és elkötelezi magát a jó mellett. Ez a bibliai rész megmutatja Isten
hatalmas irgalmát, amely lehetővé teszi mindenki számára, hogy megváltozzon és
megtérjen. „Ha a bűnös szakít minden bűnével, amelyet elkövetett, megtartja
parancsaimat, a törvényhez és az igazsághoz igazodik, életben marad, és nem hal
meg.” Isten irgalmának nincsenek határai, hiszen az Úr mindig készen áll a
megbocsátásra. Elkerülhetetlenül fontos azonban, hogy az emberek magukba
szálljanak, fölismerjék a rosszat a szívükben, és bizalommal forduljanak
Istenhez, hogy meghallgassa őket, és segítsen rajtuk. Ez vonatkozik az igaz
emberre is, aki eltávolodik a helyes úttól. „Amikor az igaz elfordul az igazságtól,
és gonoszságot művel, akkor ezért hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt
hal meg.” A próféta segít nekünk megérteni: mindnyájan arra kaptunk meghívást,
hogy nap mint nap őrködjünk önmagunk felett, hiszen mindennap választanunk kell
a jó és a rossz között. Senki sem igaz és jó önmagától. Senki sem gonosz
önmagától. Mindnyájunknak mindennap vállalnia kell a felelősséget Isten előtt a
cselekedeteinkért és döntéseinkért. Isten mindig kész megbocsátani, de azt
kéri, vállaljunk felelősséget tetteinkért. A jó és a rossz közötti döntésben az
a bizonyosság, hogy jók és igazak vagyunk, önmagában még nem jelent
biztosítékot arra, hogy az életet és a jót választjuk.
A Szent
Kereszt imádsága
