Március 8., péntek

Iz 58,1–9a – Az Isten előtt kedves böjt

A Szent Kereszt imádsága

1Kiálts teli torokkal, ne kíméld,
hanem emeld fel hangodat, mint a harsona!
Hirdesd népemnek az ő bűnét,
és Jákob házának az ő vétkét! 2Engem keresnek nap mint nap,
és szeretnék megismerni útjaimat,
mint olyan nemzet, mely igazságot cselekszik,
és Istene döntését nem hagyta el.
Igaz döntéseket kérnek tőlem,
szeretnének közeledni Istenhez. 3»Miért böjtöltünk, ha nem láttad,
miért sanyargattuk lelkünket, ha nem tudsz róla?«
Íme, böjtöléstek napján is találtok kedvtelést,
és minden robotmunkásotokat hajszoljátok. 4Íme, perlekedés és civakodás között böjtöltök,
ököllel lesújtva gonoszul.
Ne úgy böjtöljetek, mint ma,
hogy meghallgatást nyerjen a magasságban hangotok! 5Vajon ilyen a böjt, amely tetszik nekem,
az a nap, amelyen az ember sanyargatja lelkét?
Hogy lehajtja fejét, mint a káka,
és zsákruhát meg hamut terít maga alá?
Vajon ezt nevezed böjtnek,
és az Úr előtt kedves napnak? 6Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem:
oldd le a jogtalan bilincseket,
oldozd meg az iga kötelékeit!
Bocsásd szabadon az elnyomottakat,
és minden igát törj össze! 7Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet,
és a bujdosó szegényeket vidd be házadba!
Ha mezítelent látsz, takard be,
és testvéred elől ne zárkózz el! 8Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod,
és sebed gyorsan beheged;
színed előtt halad igazságod,
és az Úr dicsősége zárja soraidat. 9Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol,
ha kiáltasz, így szól: »Íme, itt vagyok!«

A próféta könyvének ez a szakasza a babiloni száműzetést követő időszakhoz és a böjti időhöz kapcsolódik. A böjt nyilvános gyakorlat volt, arra irányult, hogy az emberek tartózkodjanak a világi dolgoktól, hogy újra felfedezzék Istent, aki mindenek fölött áll, aki az egyetlen szabadító. Ezt kéri tőlünk, keresztényektől is a nagyböjt. A próféta azonban elítéli azt az imádságot és böjtöt, amely csak szertartás, és nem kapcsolódik a szegények szeretetéhez. Elmagyarázza, milyen az a böjt, ami tetszik Istennek. Nem lehetséges úgy keresni az egységet Istennel, hogy közben nem gyakoroljuk az igazságosságot és az elnyomottak, a szegények szeretetét. Az Úr süket az olyan önző ember imádságára, akit csak a saját érdekei mozgatnak, és esetleg el is nyomja a munkásokat, veszekedéseket és perlekedéseket szít a saját hasznára. A próféta egyre erőteljesebb kijelentések sorával mutatja meg a vallásos embernek, mit jelent a böjt, ami tetszik az Istennek: segíteni és szeretni a szegényeket, feloldani az elnyomottakat mindenfajta szolgaság igája alól, megosztani a kenyeret és magát az életet is az éhezőkkel, segítségére sietni a nyomorultaknak, felöltöztetni a mezíteleneket. Ha figyelmesen olvassuk ezeket a szavakat, észrevesszük, hogy jóval túlmutatnak a szükséget szenvedőkkel érzett szolidaritásra való egyszerű buzdításon. És amikor arra hív a próféta, hogy „testvéred elől ne zárkózz el”, azzal mintha a szeretetnek azt a nagy álmát jelezné, amely Jézusban valósul meg a maga teljességében: a szegények nem a szolgálataink tárgyai, hanem a „testünk”, a családunk, rokonaink, „testvéreink”. Nem természetes dolog így tekinteni a szegényekre, még kevésbé természetes egy individualista kultúrában. Isten szavát kell ma hallgatnunk, hogy a szívünkbe tudjuk fogadni azt az együttérzést, amit az Úr táplált a szegények, a gyengék iránt. Aki szívébe fogadja ezt a szeretetet, az Úrhoz fordulhat imádságával, és bizalommal várhatja irgalommal teli válaszát. Az Úr fénnyel és erővel tölti meg az életünket.

A Szent Kereszt imádsága