Sir 17,1–15
– A bölcsesség ajándékai a teremtésben
1Isten az embert földből teremtette,
a maga képére alkotta,
2és úgy rendelte, hogy ismét azzá változzék.
Felruházta őt a magáéhoz hasonló erővel,
3meghatározta napjai számát és idejét,
s uralmat adott neki minden fölött a földön.
4Félelmetessé tette őt minden élő előtt,
hogy uralkodjék az állatokon és a madarakon.
5Hozzá hasonló segítőt teremtett belőle,
és adott nekik megfontolást és nyelvet, szemet és fület,
szívet adott nekik a gondolkodásra,
és betöltötte őket bölcs okossággal.
6A szellem tudásával látta el őket,
értelemmel töltötte be szívüket,
és megmutatta nekik, mi a rossz és mi a jó.
7Szemét a szívükbe helyezte,
hogy megmutassa nekik művei nagyságát,
8ők pedig magasztalják a szent nevet,
dicsekedjenek csodáival,
és beszéljék el művei nagyságát.
a maga képére alkotta,
2és úgy rendelte, hogy ismét azzá változzék.
Felruházta őt a magáéhoz hasonló erővel,
3meghatározta napjai számát és idejét,
s uralmat adott neki minden fölött a földön.
4Félelmetessé tette őt minden élő előtt,
hogy uralkodjék az állatokon és a madarakon.
5Hozzá hasonló segítőt teremtett belőle,
és adott nekik megfontolást és nyelvet, szemet és fület,
szívet adott nekik a gondolkodásra,
és betöltötte őket bölcs okossággal.
6A szellem tudásával látta el őket,
értelemmel töltötte be szívüket,
és megmutatta nekik, mi a rossz és mi a jó.
7Szemét a szívükbe helyezte,
hogy megmutassa nekik művei nagyságát,
8ők pedig magasztalják a szent nevet,
dicsekedjenek csodáival,
és beszéljék el művei nagyságát.
Izrael kiválasztása
9Ezenfelül tudást adott nekik,s az élet törvényét adta nekik örökrészül.
10Örök szövetségre lépett velük,
kijelentette nekik a jogot és az ő törvényeit.
11Látta szemük az ő dicső fenségét,
és hallgatta fülük az ő fölséges hangját.
Azt mondta nekik: »Óvjátok magatokat minden gonosztól!«
12És parancsokat adott nekik,
mindenkinek a társára nézve.
13Útjaik előtte vannak mindenkor,
és nincsenek elrejtve szeme elől.
14Fejedelmet rendelt minden nép fölé,
15de Izrael az Úrnak lett nyilvánvaló örökrésze.
A bölcseleti könyvek többször elgondolkodnak a
teremtésről és a teremtésen belül az emberről. A Teremtés könyvének első
fejezetei is ilyesfajta elmélkedésből indulnak ki. A hétköznapokban az ember
néha nem tesz fel kérdéseket, megszokásból, passzívan elfogadja, ami
körülveszi, mintha minden magától értetődő volna. Csak akkor állunk meg
elgondolkodni, amikor váratlan események sújtanak, mint a halál vagy természeti
katasztrófák, háborúk. Aztán minden elmúlik, és visszatér a hétköznapok
banalitása. De a világ sok különféle valóság együttese, mi csak kicsiny része
vagyunk, nem önmagunkban élünk, hanem a teremtett világba illeszkedve. Ferenc
pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája
segít abban, hogy a teremtett világ részeként tekintsünk önmagunkra. Sirák fiának
könyve elgondolkodtat: emberek vagyunk, teremtmények, Isten képmására alkotva,
akitől életet és erőt kapunk. Nem vagyunk az élet, még kevésbé a halál urai,
még ha manapság az ember mindenhatónak képzeli is magát. Isten a saját életének
részesévé tett minket. A szerző felsorolja, milyen ajándékokat kaptunk: életet,
erőt, istenfélelmet, értelmet, nyelvet, szemet, fület, szívet, tudományt,
okosságot. Mit tehetünk ennek tudatában? Ahogy a teremtés története a
szombattal ér véget, amikor Istent dicsőítik az elkészült művei miatt, úgy
Sirák fia is arra hív, hogy „szent nevét magasztalják, és tovább hirdessék
művei nagyságát”. A magasztalásban elismerjük Isten nagyságát, szeretetét, és fölismerjük,
mi magunk milyen kicsik és törékenyek vagyunk. Ennek tudatában kell élnünk
mindennap, hogy részesedjünk Isten életében, és szövetségben maradjunk vele.
Előesti
imádság
