Szeptember 19., csütörtök


1Tim 4,12–16 – A lelkipásztor példamutatása


12Senki meg ne vessen téged ifjú korod miatt, de légy is példaképe a híveknek beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban. 13Amíg odamegyek, fordíts gondot az Írás felolvasására, az intésre és a tanításra. 14Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet a jövendölés alapján a presbiterek kézföltétele által kaptál. 15Ezekre a dolgokra legyen gondod, ezeknek szenteld magad, hogy haladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. 16Vigyázz magadra és a tanításra! Légy állhatatos ezekben, mert ha ezt teszed, üdvözíted magadat is, meg azokat is, akik hallgatnak téged.


Pál azt kéri Timóteustól, hogy senki ne becsülje le ifjú kora miatt (körülbelül harmincéves volt akkor, 13 éves kora óta volt vele). Talán volt valaki, aki fiatal kora miatt nem vette számításba. Pedig nagyon világos, hogy a közösségben a tekintélyt nem az évek száma adja, hanem az Úrral való találkozás és az evangéliumhoz való megtérés. Pál mindenesetre arra buzdítja Timóteust, hogy legyen példakép „beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban”. Ez a lelki nagyság megadja majd neki a kellő tekintélyt, hogy bölcsen vezethesse a közösséget. Pál már korábban kifejezte szándékát, hogy a lehető leghamarabb elmenjen hozzá, de addig is ajánlja, érkezéséig töltse be azt a feladatot, hogy felolvassa a Szentírást az egyházi közösségben. Ehhez kapcsolódik a „buzdítás és a tanítás”, az apostol ezt is kéri tőle, hogy Isten szava elérjen a közösség életének mélyére. Ahhoz azonban, hogy az ember tekintéllyel beszéljen, hogy igehirdetésében elmagyarázza az evangéliumot, szükség van az Úr segítségére. Pál emlékezteti Timóteust arra a kegyelmi ajándékra, amelyet maguknak az apostoloknak és a presbitériumnak a kézföltétele által kapott. Erősen buzdítja Timóteust, hogy gondoskodjon mindenről. Kéri: „Légy állhatatos benne”. Így növekszik majd bölcsességben, erősödik a tanúságtétele, és „előrehaladását mindenki látja”. Pál arra is buzdítja, mélyüljön el a Szentírás tanulmányozásában, élje meg mindennap. Az adja meg neki a kellő tekintélyt a közösség vezetéséhez, ha növekszik a Szentírás ismeretében és az Úr szeretetében. A maga és a közösség üdvössége attól függ, hogyan halad ezen az úton, hogyan tud jó példát adni és hirdetni az evangéliumot.

Imádság az Egyházért