Szeptember 11., szerda

Az Egyesült Államokban 2001-ben elkövetett terrortámadásokra emlékezünk, valamint a terrorizmus és az erőszak áldozataira; imádkozzunk a békéért

Kol 3,1–11 – A tanítvány új élete

Imádság a szentekkel

1Ezért tehát, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve.
(Zsolt 110,1)

Új élet Krisztusban: 3,1-4,6

2Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel. 3Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben. 4Amikor pedig Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben.
5Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. 6Miattuk érkezik el Isten haragja a hitetlenség fiaira. 7Ti is ezeket műveltétek egykor, amikor köztük éltetek. 8Most azonban vessétek el magatoktól mindezeket: a haragot, az indulatosságot, a rosszakaratot, szátokból a káromlást és a rút beszédet. 9Ne hazudjatok egymásnak, ti, akik levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, 10és magatokra öltöttétek az újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig. 11Itt nincs már többé görög és zsidó, nincs körülmetéltség és körülmetéletlenség, nincs barbár, szkíta, szolga és szabad, hanem Krisztus minden, mindenkiben.

A tanítvány, aki „új ember” lett, már a Feltámadott által fölavatott országban él. De jaj nekünk, ha azzal áltatjuk magunkat, hogy biztonságban vagyunk a bűn csábításával szemben, mert a bűn, ahogy a Teremtés könyve írja, ott lapul szívünk kapuja előtt. Új teremtménynek lenni azt jelenti a tanítvány számára, hogy ennek megfelelően kell viselkednie. Pál ezért emlékezteti a kolosszeieket arra, hogy öljék meg a „földies” dolgokat, vagyis azokat az ösztönöket, amelyek arra hajtanak, hogy a saját vágyaink kielégítéséért éljünk. Pál felsorol néhány ilyen ösztönt, az érzéki vágytól a kapzsiságig, amit bálványimádásnak nevez. A kielégíthetetlen birtoklásvágy ugyanis olyannyira fölemészti az ember energiáit, hogy végül ennek rendeli alá a szívét is. A tanítványi léthez szükséges, hogy harcoljunk a bűn ellen, és erőfeszítéseket tegyünk annak érdekében, hogy uralkodjunk ösztöneinken. Valódi harc ez, amely arra irányul, hogy alábbhagyjon büszkeségünk, hogy növekedhessen az irgalmas szeretet. Olyan út ez, amelyen megvalósul a közösség tagjai között az igazi szeretetközösség. Ha azonban úgy élünk, hogy saját magunkat állítjuk a középpontba, akkor Isten haragja és ítélete alá esünk. Isten nem tűri, hogy a gonosz veszélyeztesse az embert, eltérítse hivatásától. Pál apostol azért emlékezteti a kolosszeieket korábbi pogány életükre, hogy megértsék, mekkora kegyelemben részesültek, amikor beléptek a tanítványok közösségébe. A közösséghez tartozáshoz szükség van a szív megújulására, hogy a tanítvány egyre hasonlóbbá váljon Krisztushoz, Isten valódi képmásához (Kol 1,15). Az új ember már nem különül el kultúra, faj, társadalmi helyzet szerint a többiektől. Ahogyan Pál írja a galatáknak: „Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban” (Gal 3, 27–28). A Krisztussal való egység relativizálja a különbségeket, mert sokkal erősebb az, ami egyesít minket, mint ami elválaszt.

Imádság a szentekkel